Mit olvasson a gyerek? Interjú az Olvasóval

Simon Attila körülbelül 4 éves korában tanult meg olvasni, 13 éves korától jegyzi fel olvasmányait, jelenleg az www.olvasoterem.com működtetője. Tőle kérdeztem, hogy szerinte mi a jó gyermekkönyv ismérve. Mit adjunk a gyerekünk kezébe és hány éves kortól, hogy jó olvasó, egyáltalán olvasó váljon belőle?

Azt nem tudom én megmondani, hogy mi a jó gyerekkönyv. Ízlések és pofonok... De van néhány olyan olvasmány, amitől biztosan nem megy el a gyerek kedve az olvasástól, és ezek közé sorolnám én a saját gyerekkorom élményeit: A Pál utcai fiúk, a Téli berek és a Tüskevár, A kincses sziget, Grant kapitány gyermekei, de még ezeknél is korábban ott volt a Csipike, a Framm, a jegesmedve és valami finn meséskönyvek, amiket az iskolai könyvtárból vettem ki, és egy este egyet kiolvastam. Később olvastam Jack Londont, és utólag rájöttem, hogy azok a finn mesék hasonlítottak rá.

Talán a régi (eredeti?) illusztráció szerencsésebb volt

Engem nagyapám tanított meg a betűkre. Falun nőttem fel, nem volt játszótér és nem volt TV, nem volt internet és nem volt számítógép sem, a hosszú téli estéken pedig nagyapám odaültetett az asztalhoz, és el kezdte tanítani a betűket. Hogy ez az A betű, ez a T, ha egymás mellé írjuk, akkor lesz belőle TATA. Engem érdekelt. Emlékszem, egy este bejött a szomszéd a velem egyidős fiával, ő persze még nem tudott semmit a betűkről – én is legfeljebb 4 éves lehettem. Amikor meglátták, hogy nagyapámmal mivel „foglalkozunk”, a szomszéd elismerően mondta, hogy „na, az igen”, majd a fiához fordulva mondta: látod, Nándi, ezt mi is el kell kezdjük! Engem hatalmas büszkeség töltött el, hogy én már a betűkkel ismerkedem, míg más korombeli még nem. :)

A nagyszüleimnél nem volt sok könyv, mai napig vagy 8-10 könyv ha van a házukban. (Egynek középiskolás koromban egy hétvégén nekifogtam, nem lévén más olvasnivalóm, de nem tudtam elolvasni, annyira unalmas volt. Nem emlékszem a címére.) Kisgyerekkoromban azonban volt ott 1-2 könyv, amely érdekesnek tűnt. Csipike volt az egyik, Framm, a jegesmedve a másik. Elolvasni azonban nem igazán tudtam még őket. Egy dolog volt összerakni a betűket és más egy egész könyvet kiolvasni. De az illusztrációk nyomán kialakult egy kép bennem arról, hogy miről szólhat, és kíváncsi voltam, hogy tényleg úgy van-e? Később öcsémmel közösen kaptunk ajándékba egy Petre Ispirescu meséskötetet. Abban sok érdekes, szép mese volt. Nagyon tetszettek. Volt egy másik meséskönyv is, aminek a címére már nem emlékszem, de tudom, hogy az illusztrációk ott is megragadták a képzeletemet, és kíváncsi voltam, hogy vajon a papírra is ugyanaz van-e leírva az illusztráció mellett, mint amit az én fantáziám szült.

Már kisiskolás korom előtt tudtam olvasni. Határozottan emlékszem egy esetre: nagyanyám korán reggel magamra hagyott a házban, én felébredtem, és elolvastam az asztalon hagyott üzenetét, így nem féltem, mert tudtam, hogy csak félórára ment el. Nem tudom, hogy hány éves lehettem, de legfeljebb kiscsoportos óvodás, és ez egészen biztos, ugyanis addig voltam a nagyszüleimnél. A második évet már nem ott jártam.

13 éves korom óta vezetek egy olyan füzetet, ahová feljegyzem azokat a könyveket, amelyeket kiolvasok. (Ma a füzetet úgy hívják, hogy olvasoterem.com ) Az elején csak a szerző + könyvcím + oldalak száma + műfaj került bele a füzetbe, de középiskolás koromban már rövid recenziókat is feljegyeztem. A füzet szerint 13. születésnapom előtt olvastam Wass Alberttől A funtineli boszorkányt, a Tamás bátya kunyhóját, a Tom Sawyert, A szicíliait és az Ábelt is. A füzetben nem szerepel, tehát korábban olvastam az Egri csillagokat, a Huckleberry Finnt, Ivanhoe-t (azt hiszem, ezt nem olvastam el végig) vagy az Áldozati báránycomb c. novelláskötetet, amely Sherlock Holmes és Edgar Allan Poe novellákat tartalmaz. (Erre mondta a feleségem, hogy a szüleim nem látták, mit olvasok?! ) Látták, de nem vették ki a kezemből. Nem lettem pszichopata, amiért 12 évesen Allan Poe-t és Mario Puzo-t olvastam, és azt sem mondhatom, hogy nem fogtam fel, mit olvasok. A funtineli boszorkányon pl. bőgtem, annyira átéreztem Nuca sorsát.
Sosem szerettem a kötelező olvasmányokat, és azt hiszem, hogy egy szigorú, kötelező olvasmánnyal el lehet riasztani a gyereket a könyvespolctól. Nem szabad kötelezni semmire (így maradt ki nekem szinte a teljes magyar szépirodalom Jókaitól Mikszáthon át Gárdonyiig, pár kivételével). Azt mondták: ezt muszáj elolvasni, azt mondtam: még azért sem. Az Iliász miatt kaptam is egy nagy egyest magyarból, de akkor sem olvastam el.

Egy csokorék jó könyv

Sajnos ma a Youtube és az Age Of Empires vonzóbb, mint Tutajos, Réz Mihály, Nemecsek Ernő, Huckleberry Finn kalandjai, és az újgenerációs tini-könyvek is tévésztárokra épülnek, lásd Hannah Montana és társai. Nem mondom, hogy nem jó a Walt Disney-féle meséskönyv, de azokkal valószínűleg Hannah Montana irányába tereljük a gyerek figyelmét, míg Benedek Elek meséi és a Ludas Matyi típusú olvasmányok után könnyebb lesz a Tüskevárt, Réz Mihályék kóstolóját, Huckleberry Finn kalandjait a kezébe adni a kicsinek.

Csak magyarul vagy egyéb világnyelven is olvasol? Románul olvasol-e?
Csak magyarul olvasok. Két könyvet olvastam románul, az egyiket azért, mert nem kaptam meg magyar fordításban is, de erősen kellett a szótár is hozzá. A másikat azért, hogy a román nyelvet kicsit jobban szokjam, de a Száll a kakukk fészkére nem volt a legszerencsésebb választás, nagyon nehéz a nyelvezete, nem is olvastam végig. (Magyarul kétszer is  )Egy kisregényt meg elolvastam angolul, nyelvtanulás céljából. Az ebből a szempontból nagyon hasznos volt, tudom ajánlani bárkinek.