Konyhai segítség (krumpli-, uborka-, stb, hámozása, pucolása)

Edények, reszelők, szűrők, s ezen belül tálikó, hámozó, kés, lapító, potyoló...Mennyi veszélyforrás egy felnőtt számára. Hát még egy gyerek számára!

Míg kicsi a gyerek, nyugodtan el van a lábadnál, a járókában, vagy a kendőben hátadra, hasadra kötve. De amint növöget, egyre inkább érdeklődik anya dolga iránt. Kész logisztikai erőbefektetés megoldani úgy a napi (vagy bármilyen) főzést, hogy se a gyerek ne sérüljön meg, s neked se kelljen bekötni valamelyik ujjad figyelmetlenségből kifolyólag, és mindeközben valamennyire haladni a tervezett ebéddel is. No, nem azért, mert annyira éhes lennél te, vagy akár a gyermek, de kell a meleg étel. Jelentkezzen, akinek nem probléma ez! :)

A jó hámozó és a tompa végű, alig éles kés. (Nem a legjobb minőségű kép, de legalább nem sokan fogják újrahasznosítani.:) )

Megoldás: első fázisban adj a gyerek kezébe bármit, ami nem veszélyes számára. (Na, jó, na, szinte minden veszélyes lehet egy gyerek kezében, de olyant adj, ami kevésbé balesetveszélyes.) Egy életlen hámozó, például csodákra képes! Egy tapasztalt háziasszonynak csak méreg vele dolgozni, de a gyereknek...  Szakavatott mozdulatokkal fejezi le az uborkát, hántja le a pityóka héját, pucolja vele az almát, bármit, ami meg kell szabaduljon a külső rétegétől. (Sokszor a belsőtől is megszabadul, de az mellékes már, ha tudsz haladni a munkáddal.)


Mindez addig tart, amíg rá nem jön, hogy bizony kevés a haszna munkájának, ezért elkezd újra nyaggatni, adjál neki egy IGAZI hámozót, netán kést, olyant, amivel te is dolgozol. Most jön a második fázis: adj a kezébe egy igazi hámozót, netán kést. Bizonyosodj meg róla, hogy már kellőképpen begyakorolta szükséges mozdulatokat ahhoz, hogy ne vágja meg magát, illetve tanítsd meg neki, melyik az éle a késnek, melyikkel kell vágni, hogy kell nyomni, mit ne tegyen, mert elvághatja a kezét vele. Fontos szabály, hogy csak a nyelétől fogjuk a kést (ami jó, ha életlen, tompa orrú), nem hadonászunk vele, s csak a lapítón vágunk vele. Hisztiző gyermektől teketória nélkül vegyük el a kést. Magában is, másban is kárt tehet dührohamában.

Namármost még nem dőlhetsz nyugodtan hátra mert az ebéd nem készül el magától, de újra csend van, s neked ezúttal 3 dolgot kell szemmel tartanod: a gyereket a késsel a kezében, az ebédet a tűzhelyen, s a saját kezed biztonságát. Ez már szinte napóleoni szint!

Meghámoztuk a krumplit, nem? Fel is vágtuk szalmapityókának! :D

A harmadik fázis, majd csak kamaszkor körül kezdődik. Reménykedhetsz benne, hogy addig megmarad jó szokása, hogy a konyhában segítsen neked, mert általában, mire "hasznod" lenne a gyereked munkájából, rögtön más lesz az érdeklődési köre. :)

Még mielőtt felhördült kommentelésbe kezdenétek, elárulom mit nyersz vele, ha idejében megismerteted gyerekeddel a kés helyes használatát:

Már levegőben is tudunk működni! (Jó ajándék számunkra két, a fentihez hasonló hámozó...)

• idejében: 1 éves kor körül már el lehet kezdeni játékkéssel (vehetsz műanyag kést is neki), majd fokozatosan, ahogy fejlődik az értelme és kézügyessége áttértek a rossz hámozóra, és életlen, tompa végű késekre
• nincs kiszolgáltatva neked, maga megoldja a dolgát: ebédnél szinte mindenkinek egyszerre kell minden, s még ha ketten is ugráltok, eléggé idegtépő az "addmeguramdemostmindjárt" zakatolás
• maga vágja fel az ételét (szendvicsből, pizzából katonákat, nagyobb falatokból apróbbat), nyugodtan ehetsz, nem kell állandóan ugrálni, csak a nehezebb eseteknél
• gyorsan fejlődik, hiszen seperc alatt saját maga keni meg a kenyerét (nem ajánlom az időhiányos reggeleken)
• a kis balesetekből is tanul, hisz ezzel javul mozgása, egyhamar ugyanazt a hibát nem követi el
• s azért gondolj bele, milyen jó érzés, mikor kijelented ma krumplipire lesz az ebéd, netán szalmakrumpli, s két kicsi kezecske rámolja ki a szekrényből a hozzávalókat, tolja a széket, pattan fel segíteni! S mi kell mindehhez? Lapító, hámozó, tompa végű, életlen kés, s minden pucolnivalóból két darabbal több a csemetédnek faricskálásra.

Így neveled önállóságra, hisz feltalálja, kiszolgálja magát a csemetéd az újonnan szerzett és időben kellőképpen begyakorolt tudásával.

Jó együtt főzőcskézést!


Mikor ülteted gyakorlatba?