Hétköznapi sztárok: Egy nem hétköznapi család, ahol számít a tudás

Dimény Erika, múzeumpedagógus, férje, Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László múzeum részlegvezetője. Három gyermeket nevelnek. Erikát a hogyanról kérdeztem.

Újabban mindhárom gyermeketek iskolás lett. Hogyan oldjátok meg az iskolai és otthoni dolgaitok egyeztetését? (munka, házi feladat, szabad idő, játék, családi együttlét).

Együtt a Dimény család. (Képek forrása: családi)

Hát azt gondoltam, hogy könnyebb lesz, de nem az. Nehéz úgy beosztani az időmet, hogy mindenre és mindenkire jusson.
A munka a legkönnyebb. Én reggel hatkor, max. negyed hétkor kelek, mindenkinek csomagolok – ez van amikor 7-8 szendvics és egyéb, és mindenkinek tea, és gyümölcs. Aztán előkészítem a reggelit és megyek vasalni. Ők közben kelnek, tisztálkodnak, reggeliznek, aztán elindulunk. Most már egyszerre, egy helyre. A gyerekeket letesszük az iskola előtt, mi meg megyünk dolgozni. A kicsit délben elveszem, a lány bejön egyedül a múzeumba, a nagy fiú önálló életet él, neki sokszor van délután is órája, az a jó, ha van lyukas órája, akkor beszalad ő is ebédelni. Ha van valami délutáni rendezvény a múzeumban, annyival később érünk haza, illetve kedden ötig furulyálnak még sorra, és csütörtökön öttől táncolnak. De szerencsére ilyenkor az irodában a házi feladatokat megcsinálják, és akkor annyival kevesebb jut otthonra. Rájöttem, hogy a két kicsinek nagyon fontos az, hogy a házi feladat elkészítése közben, de főleg a gyakorlás alatt (hegedű, furulya, fuvola, zongora) mellettük legyek. Ők megcsinálnak mindent, de sokkal nagyobb kedvvel, ha látják hogy figyelek, ott vagyok. Vannak könnyebb napjaink, amikor én is higgadtabb, nyugodtabb vagyok, ráveszem magam, hogy félretegyek minden házi munkát, és csak rájuk figyeljek – ilyenkor mindig eredményesebben dolgoznak. Máskor egyszerre mosok, főzök, takarítok, matekezünk, nyelvtanozunk, angolozunk, szóval teljes a káosz. Kiabálok, hisztizek én is, ők is. De amikor a feladatokat elvégezték, jöhet a játék, még mindig a nagy doboz fa építőkocka a kedvenc, csodálatos építmények készülnek, bebútorozák, fantasztikus történeteket találnak ki...

A teljes kikapcsolódás az, amikor sikerül megszökni, hagyunk csapot-papot és elmegyünk legalább egy-két órára, egy napra valahova és nézzük hogy nő a fű, a bogarakat, vagy nagy levélkupacba bújunk.

Mi a legnehezebb három iskolás gyereknél, és mi a legkönnyebb?

Számomra legnehezebb az időt úgy beosztani, hogy mindenre jusson. És fennmaradni főzni amikor mindenki lefeküdt már. Meg felkelni reggel csomagolni... Legkönnyebb pedig együtt örülni a mindennapi kis sikereknek, örömöknek. Jó látni, ahogy egymástól is tanulnak, néha ügyesen megmagyaráznak egymásnak ezt-azt... És nagyon örülök a kis barátoknak, osztálytársaknak is, mert olyankor jól elvannak egymással, és én végzem a dolgom.

Pózolunk

Mi volt a legnehezebb a gyermekeid ovis periódusában, és mi volt a legkönnyebb?

Amikor ovisok voltak, akkor nem volt ennyi kötött konkrét feladat, akkor csak nagyokat beszélgettünk.

Nem is mondanám, hogy most nehezebb, csak más. Mi ovis korunkban is elbeszélgettünk az ovis témáról, kutatómunkát végeztünk, az otthoni folyóiratokban, könyvekben megkerestük a témát, utánanéztünk. Ez van most is, csak nem oviba, hanem iskolába megyünk. A tanulás, tudás mindannyiunk számára nem nyűg, hanem szórakozás, mindennapi dolog. Nem is okoz nehézséget senkinek.

Hogyan kezelitek az enyém-tiéd harcokat?

Vannak néha ilyen harcok, de ritkán. A nagy fiú kicsi kora óta megértette azt, hogy a kicsik megragadják néha azt, ami az övé. Ami törékeny volt, vagy jobban féltette, azt egy polccal fennebb vagy a szekrényébe tette, és akkor játszott vele, amikor a kicsik aludtak. Inkább ők szoktak összekapni, és nem is annyira a játékon, hanem pl. édességen... Egyébként az a szabály, hogy minden közös, illetve ha valami még nagyon új, akkor el kell kérni a tulajdonostól. Ő meg oda kell, hogy adja. És aki elkérte, kell vigyázzon rá. Ennyi. Nem igazán voltak bajok emiatt.

Gyakorol a lány.

Két fiú- és egy lánygyermek édesanyja vagy. Van-e kimondott fiús vagy lányos nevelési gyakorlatod? Kinek mi a feladata a családban?

Szerintem a nevelés az egy folyamatos dolog. Nem úgy van, hogy most öttől hatig nevelünk, hanem mindig, azáltal, ahogy mi az életünket éljük. Ugyanakkor konzervatívak vagyunk, anélkül hogy erről különösebben beszélnénk, ez így alakult. Apa az, aki a külvilág felé az ügyes bajos ügyeinket intézi, számlákat fizet, hivatalos dolgokat intézi, megjavítja azt, ami elromlott, ezt-azt összebarkácsol. Ilyenkor a fiúk, főleg a kicsi segít neki, viszi a szerszámokat, tervez, véleményez. Igyekszem a lányt ilyen-olyan kisebb házimunkákra rászoktatni, de ez nehezen megy. Kevés az idejük, inkább játszódjanak. Egyáltalán nem erőltetem ezt, de ha kedvük van odaállhatnak, paníroznak, zöldséget hámoznak, port törölnek, porszívoznak, teregetnek, a ruháikat elrakják. Máskor meg megkérem, és mégsincs kedvük. Őszintén, annak idején nekem sem volt, és igazából mindent egyedül tanultam meg akkor, amikor rákényszerültem.

Milyen értékrend szerint nevelitek őket? Mi az, amit fontosnak tartasz, amit át szeretnél adni nekik, mit vársz el tőlük, mit követelsz tőlük?

Szerintem mi a hagyományos értékrend szerint élünk, ami úgy tűnik, hogy néha nem trendi, mégis ragaszkodunk hozzá. A tanulás, tudás mindenképp fontos. A becsületesség, őszinteség, segítőkészség is. Sokszor beszélgetünk pl. arról, hogy más nem így csinálja, és néha látszólag jobban halad, könnyebb neki, de hosszú távon az marad meg az embernek, amit tud, ami az eszében, lelkében, szívében van. Az anyagi javak csak annyira fontosak, amennyire az egészségünk számára fontos. Igyekszünk egészségesen táplálkozni, öltözni – nem a legújabb divat szerint, hanem kényelmesen, praktikusan és ízlésesen. Lakberendezésünk is praktikus – bár kissé tágasabb lehetne. Ezekről beszélgetünk, amikor alkalom adódik rá. Úgy próbálunk élni, hogy a lelkiismeretünk tiszta legyen, nyugodtan tudjunk aludni, és tudjunk mások szemébe illetve a tükörbe nézni. Igyekszünk másnak megbocsátani – ami egyáltalán nem könnyű, és nem is sikerül mindig, de legalább eltávolodni attól, ami nem jó.

"ha lehet elmegyünk szánkózni"

 Nem megfutamodni a problémák elől, hanem elkerülni azokat. Azt szoktuk mondani, hogy ne verekedjenek, ne kötekedjenek, de arra bátorítjuk őket, hogy védjék meg magukat és testvérekül összefogjanak, védjék meg egymást. A mesék, irodalmi alkotások sokszor nyújtanak erre jó példát. Mindezt elvárjuk tőlük, de megkövetelni nem tudom, hogy lehet-e, kell-e? Azt tapasztaltam, hogy ha őszinték, hitelesek vagyunk előttük, akkor ők is azok. Velünk is, másokkal is, és önmagukkal is. Elmondom, ha szomorú vagyok, ha bajom van, ha fáradt vagyok, ha örülök. Nem vagyok tökéletes, a hibátlan ANYA, hanem csak egy ember… és azt szeretném, hogy ők is azok legyenek.

Játékkiválasztásnál mire figyeltetek kisgyermekkorban, és mire figyeltek most?

Amikor kicsik voltak az elsődleges szempont az volt, hogy a játék biztonságos legyen, tehát semmi lenyelhető, vágó, szúró stb ne legyen rajta. Ezt mással nehezebben tudtuk megértetni. Utána fontos volt az is, hogy kreatív, fejlesztő játék legyen. Kedvencük volt a legószerű kirakós, az építőkocka, később a főzőcske, az orvosi felszerelés, babák, autók… Imádták a puzzle-kat, most is szeretik. A logikai játékok is jók voltak, pl. a Logico. Most inkább a társasjátékok a kedvencek, az Activity, a stratégiai játékok, pl. Catan, ügyességi, gyorsasági játékok (make and brake). A nagy fiút inkább már a számítógépes játékok kötik le, a kicsik is játszanak néha, de ők még minden nap előveszik a fakockákat. A kicsi meg nagy geomag korszakban van, míg a lány szívesen gyöngyözik, bogoz, ragasztgat.

Szerintem egy öttagú családnál spéci tervezést igényel pénzt félretenni a különböző ajándékok megvásárlására. Hogyan készültök egy-egy szülinapra vagy Karácsonyra? Min van a hangsúly?

Szereplés a Vigadóban.

Nem könnyű, a fizetésünk sajnos akkora, hogy nagyon meg kell gondolni mindent. Ismerjük egymást annyira, hogy tudjuk, ki mire vágyik leginkább, ezért elég jól meg tudjuk ezt tervezni. Nem ajándékhalmazt, hanem egy-egy ajándékot kap mindenki, és könyvet. Gergőnek a legnehezebb, mert neki december végén van a születésnapja, mikulás és karácsony után, amikor mégiscsak több a költség. Karácsonyra egész évben gyűjtök, már nyáron elkezdem megvásárolni, félretenni az ajándékokat. Megrendeltem a könyveket, az ajándékok egy része is megvan már. Mindenki egy könyvet és egy kívánt játékot kap. Előfordult már, hogy születésnapra is egy-két hónappal előbb megvolt az ajándék. Kicsit manipulálom a dolgokat, a beszélgetések során azért igyekszem úgy irányítani a figyelmüket, hogy aztán azt kívánják, amit kell. Ez eddig nagyjából sikerült. Sajnos a tágabb család tagjainak csak nagyon jelképes ajándékok jutnak, egyszerűen nem elég az anyagi keret. De szerencsére megértik, hisz nekik sincs több. A mikulás meg inkább édességet hoz, és egy egy apró kis ajándékot, ami a csizmába is elfér, és nem nagyon drága. A hangsúly a várakozáson van, és az ajándékozás örömén. A nagy fiú már tisztában van az angyal témával. Vele együtt vásárolunk, csomagolunk, tervezünk már.

Milyen a Dimény család karácsonyi ünneplése?

Nálunk a karácsony, de főleg az advent a legfontosabb időszaka az évnek. Kicsit fárasztó is, de szép. Amúgy is elég zsúfoltak a mindennapjaink, ilyenkor aztán méginkább. Amíg kicsik voltak különböző díszeket készítettünk, feldíszítettük a házat. Most erre nemigen van időnk, inkább a lelki dolgainkra figyelünk, és igyekszünk a körülöttünk levőknek is örömet szerezni. Mindenki zenész (lesz), ilyenkor sokat szerepelnek. Mindenkinek lesz idén is osztályos karácsonyi ünnepe. Mindegyik különleges: a kicsinek az első az osztállyal, a lánynak az utolsó ezzel a tanító nénivel, mert gyereket vár, csak februárig fogja tanítani őket. A templomban is mindig vállalnak szerepet, adventben is, karácsonykor is. Ezen kívül az iskolai zenekarokban is szoktak szerepelni különböző koncerteken templomokban, a Vigadóban, cégeknél. Ez fárasztó, de mindig elmondják, hogy milyen jó így örömet szerezni másnak. 

"inkább a gyermekeim örömének örülünk tiszta szívből"

Általában utolsó percekben készülök el az ételekkel – semmi felhajtás, hagyományos húsleves, töltött káposzta, sült, kalács, gyümölcs. Újabban egy-egy kis asztaldísz, amit ők készítenek el, gyertya a dísz. A karácsonyfát együtt díszítjük a kezdetektől. Ez mindenkinek nagy öröm, kellemesen együtt töltött idő – addig rázós, míg apa beállítja a talpba a fát és rászereli az égőket.  Utána mindig elmegyünk templomba, 24-én, akkor szerepelnek, mire hazajövünk jön az angyal. Nagy öröm, csomagolás, vacsora, játék, telefon a kolozsvári rokonoknak, általában apa testvérei, a komák is beugranak. Másnap, karácsony első napján templom, délután mi is átmegyünk a nagybácsikhoz, esztelneki, berecki rokonokhoz. Utána lazább időszak következik, ha lehet elmegyünk szánkózni, korcsolyázni a barátokkal, sokat olvasunk és játszunk az új játékokkal. Utána a kicsi születésnapja következik, majd a szilveszter – ezt is általában otthon, csak mi magunk, nyugisan, kényelmesen. Nem igaz, hogy néha nem vágyok még egy egy fergeteges népzenés bulira, mint annak idején, míg táncoltam, de ilyen már nincs, és inkább a gyermekeim örömének örülünk tiszta szívből.