Én elmentem a vásárba... (szülőértekezlet másképp)

Jó tulajdonságok vására

A minap olvastam a csakazolvassa-n, hogy milyen egy elitiskolai szülőértekezlet. Remélem, nem mindegyik ilyen, de az ahol ő volt, pont olyan volt.
A bejegyzés után meg olvasom a sok megjegyzést, hogy hányan hányféleképpen szenvedtek az iskolában eltöltött idő miatt.

Ahogy egyre szoruló gyomorral olvasgattam a kommenteket, hálát adtam annak, hogy ugyan gyerekeim még óvódások, de távolról sem éljük meg azt a posztban leírt állapotot, és remélem, hogy iskolás korukban sem találkozunk vele.

S eszembe jutott, hogy bizony van nekem egy félbehagyott bejegyzésem, ami egy újabb rendhagyó szülőértekezletről szól.
Egy olyanról, ahol nem rándul össze az ember gyomra, ahol a gyerekekről nem kimondott statisztikai elemként beszélnek, hanem hús-vér, fejlődőben lévő személyiségekről.
Az egész úgy kezdődött, hogy elindultunk a vásárba. Számba vettük gyermekeink jó tulajdonságait. Azokból, amelyekből a legtöbb van, beváltottuk olyanokra, amiből hiányt szenvednek. Így adtunk érzékenységet, szeretetet, talpraesettséget, megértést, mosolyt, empátiát, és kaptunk derűt, udvariasságot, segítőkészséget, figyelmességet, barátságosságot...


Csuda jó dolgokat váltottunk be, csuda jó dolgokra!
Meglepő is lehet olykor, ha csak jót mondunk csemetéinkről! Rájövünk, hogy mennyi pozitív tulajdonság szorult belé! Pozivítan is lehet nevelni, ugye?

Egyik csoport első kérdés: Mi okoz a legtöbb fejtörést a nevelésben? Alatta meg a válaszok.

A nagy vásárlás után elfáradva megpihentünk egy keveset, amit óvónéni ki is használt és gyorsan megválaszolandó kérdéseket rakott az orrunk alá.

Másik csoport első kérdése: Hogyan szoktatod önállóságra?

Mindkét csoport kapott egyforma kérdést is, történetesen azt, hogy milyen rossz élmények érték a gyereket az oviban.
Érdekesek a válaszok. :)

A lap alján lévő téma alcím nem más, mint érdeklődés a szülőket érintő témakörök iránt. A képek alapján egyik csoport meg van elégedve az óvónéni tevékenységével, míg a másik csoport az óvodai szexuális nevelés témakörét boncolgatná.

A kb. másfél órás közös játék és csoportmunka után, gyors iramban megbeszéltük a megbeszélnivalókat, majd futottunk is haza.

Hát nem kellemesebb így eltölteni egy szülőértekezletet, mint kimutatásokról és statisztikákról átvett adatokkal riogatni a szülőket? Nem, mintha nem lehetne óvódás korban is...

És itt van a bejegyzés elején említett csakazolvassa írás is. Katt ide az olvasáshoz!

Egyéb szülőértekezletes cikkemért katt ide! Egy nem hétköznapi szülőértekezlet margójára