Szerinted? |
Minden szülőnek el jön életének az a pillanata, hogy részt vesz legalább egy szülőértekezleten. Az egyszeri szülő általában vegyes érzelmekkel vág neki e feladatnak: korán jön, el ne késsen, izgatottan lesi a többi szülőt, figyeli a tanerőt, reszket, hogy vajon mennyi pénzt kell adni, reszket, hogy nehogy valami rossz derüljön ki a gyerekéről, s ha kellemetlen emlékei vannak az iskolai évekről, már a suli kapujában görcsbe rándul a gyomra...
Ha magadra ismertél a fentebbi sorokban, vagy gyakorló pedagógus vagy és ugyanígy érzel szülőértekezlet tartás előtt-alatt, akkor örömmel értesítlek, hogy lehet másképp is!
Mi kell az egészhez?
- pedagógus
- szülők
- jó adag pozitív hozzáállás
- nyitottság a másik iránt
- játékos kedv
Mikor, melyik? |
Pontosan érkeztem (nem vagyok egyszeri szülő:) ), majd a köszöntő beszéd után óvónéni játékra hívott bennünket.
Vagy tíz percen (vagy inkább félórán?) keresztül ismerkedtünk egymással különböző ismerkedési játékok segítségével.
Az eredmény?
Tudjuk egymásról ki honnan jött, hogy hívják, mivel foglalkozik és hogy az ovis gyerekén kívül hány gyereke van még. Nagy szó ez, mert végre két év ovibajárás után tudom a szülőtársak neveit! Gondolom, azért ez nem annyira egyedi jelenség, hogy nem tudjuk egymás neveit. Telefonba meg "Marika anyuka/apuka" név szerepel a mostani Magdi helyett.
A te gyereked milyen pedagógus tanítja? |
A témákat kiscsoportban beszéltük meg, nagy papírlapra írtuk össze csoportonként, majd bemutattuk egymásnak a témánkat és alaposan kiveséztük őket.
Csoda-e, hogy 2 óra után is vígan, jó hangulatban beszélgettünk, s csak a korgó gyomrunk juttatta eszünkbe, hogy bizony eljárt az idő?
Szeretnél te is egy ilyen szülőértekezletet?
Oszd meg a bejegyzést Facebookon, Iwiw-en, Twitteren vagy
ajánld a Google-on az alábbi gombokkal,
érjen el minél több pedagógushoz ez a lehetőség!
érjen el minél több pedagógushoz ez a lehetőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése