Mi a jó házasság titka?

Dánél Magda

Tizenhárom éve vagytok házasok. Hogyan sikerült ennyi időn keresztül megmaradni egymás mellett?

Mi a házasságot halál komolyan gondoltuk és életreszólóan. Az hogy valamiben nem értünk egyet, vagy nem ugyanúgy gondolkodunk, az még nem jelenti a házasság végét. Nem is úgy kötöttük a házasságot, hogy kipróbáljuk, aztán ha nem megy, szétválunk. Mi mindent beleszámítottunk. Nem tizenévesként kötöttünk házasságot, mindenki számolt azzal is, hogy lesznek esetleg buktatók. Ezen túlmutatott a házasságunk.

Van-e nálatok tipikus férfimunka és nőimunka?

Nagy vonalakban megoszlik, melyikünknek mi a szerepe, de vannak pillanatak, amikor ez elmosódik. Például ő intézi az adminisztratív dolgokat, de ha nincs otthon és ezeknek az elintézése arra az időszakra esik, akkor én is ugyanúgy kézbe veszem a dolgokat. Én is elmegyek Sanyinak segíteni, hogyha egy nagy megrendelése van kerámiából, Akár késő este is bemegyek a műhelybe. Vagy ha nekem van olyan elfoglaltságom, akkor ő is odaáll, és főz. Tipikus női-férfi munka nincs nálunk. Kinek, mikor, mire van szüksége.

Apai vs. anyai nevelés?

Itt néha van nézetbeli különbség, de törekszünk arra, például hogyha Apa mondott valamit, akkor én, ha nem is értek vele egyet, úgy próbálom a gyermekekkel érzékeltetni, hogy ne úgy érezzék, hogy én teljesen mást akarok. Ilyenkor a férjem oldalára állok, utána meg megbeszéljük, hogy én ezt nem így láttam. Vagy néha érzékeltetem, hogy én éppen nem így gondoltam, de az élet dolgaiba sok minden belefér. Úgyhogy apának is igaza van, mindenkinek igaza van, és most akkor együtt kell megoldjuk a problémát, a lehető legjobb megoldást kell kitalálnunk.

A benti játszások szempontjából, én lazább vagyok. Nem vagyok az a fajta, hogy felügyelet nélkül szívesen leengedem a játszótérre, így ha nem tudtam lemenni, akkor inkább hagytam, hogy fenn játsszák a kinti játékokat. Bizony volt olyan, hogy benn fociztak, görkoriztak, a szomszédok nagy örömére...

Dánél Sándor kerámia

Szoktatok-e veszekedni?

Szoktunk veszekedni. :) Legtöbbször az értelmetlen dolgokon szoktunk, például hogy jobbra kell-e menni vagy balra, ha valahol tájékozódni kell. A gyerekek néha ebbe besegítenek, hogy „jaj, mama, nem is kell ezt ilyen komolyan venni”.
Hát a legtöbb veszekedés, mint szerintem máshol is, apróságokon tör ki.A gyermekek ezeket látják. Van, amikor érzik a súlyát, hogy ez komolyabb dologról szól, azt is látják, hogyha nem annyira. Nem magyarázzuk agyon a kibékülést. Látják, hogy összeveszünk, látják, hogy kibékülünk, látják azt is, hogy megy tovább az élet a rendes medrében. Nem érdemes lestartolni egy értelmetlen dolgon és aztán két hétig nem szólni egymáshoz.

Ami a gyermekeket illeti, azt látom, hogyha összevesznek, ha egyik elveszi a másik játékát, akkor persze, hogy haragszanak egymásra, de ugyanúgy megtanulják tolerálni a másik igényeit is.

Dánél Sándor korongozni tanít

Hogyan tudtok feltöltődni?

Elég gyakran résztveszünk lelkigyakorlatokon, külön-külön és együtt is , akár gyerekekkel is (apák-, anyák lelkigyakorlata, családos). Rengeteget kirándulunk, néha összeülünk családostól. A gyermekek zenélnek, énekelünk.

Mi a jó házasság titka?

A másság elfogadása a legfontosabb. Ennyi év házasság után is azt látom, hogy mindig van valami új a férjedben, amit eddig nem ismertél, és szerintem, még hosszú ideig így lesz. Akár életünk végéig. És ha az más, mint a te véleményed, akkor elfogadni, hogy mások másak, még az is akivel együtt élsz. Ehhez nagyon sok türelem kell, kommunikáció, megbeszélni a dolgokat.
Ne agyonbeszélni, csak megbeszélni, mert az sem jó. És egy adag pozitív gondolkodásmód, humor. Mert néha komoly veszekedést el lehet ütni humorral, mert rájösz, hogy tényleg az sem olyan komoly, mint amilyennek hittük. Ugyanakkor nagyon fontos a rugalmasság, az állandó újratervezési készség, hogy tudj váltani, amikor szükséges vagy váratlan helyzet adódik.

Egyik volt tanárom megkérdezte, hogy bírjuk csinálni. Azt mondtam neki: ezen nem gondolkozni kell, hanem tenni a dolgokat. Minden nap van tennivaló, és ha azon elmélkedem, hogy ezt hogy is tudom megcsinálni, vagy hogy reagálok jövőre. Erre valójában fizikai idő nincsen. Hanem minden napnak a dolgát tenni kell. Nagyanyáink sem filozofáltak az élet kérdéseiről, hanem élték a mindennapokat. 

Az interjú első részét itt olvashatod!

Katt ide, hogy olvashasd!