Milyen a biztonságos gyermekruha?

Visszafogottan díszes-divatos lánykablúz.

Tény és való a kölyket öltöztetni kell. Vagy éppen vetkőztetni. A nagy kérdés az, hogy mibe és hogyan? Azt hiszem sokan egyetértetek velem, hogy a legfontosabb kritériuma a ruhának, hogy védjen-óvjon az időjárás viszontagságaitól és legyen kényelmes. Persze, az öltözet kiválasztásánál  közbelépnek még olyan kényes kérdések is, hogy legyen mutatós, nézzen is ki benne valahogy a gyermek, netán az sem árt, ha az utolsó gyerekdivat szerint öltöztetjük fel. 

Na és akkor milyen kritériumok szerint válasszunk ruhát?

A mostani, átlag vásárló számára is elérhető, gyerekcuccok agyon vannak aggatva mindenféle csilli-villi bügyürkékkel (strasszokkal, gyöngyökkel, ragasztott gyöngyutánzatokkal, masnikkal, művirágokkal stb.), amelyek ugyan jól néznek ki, talán egyesek oda is vannak érte (egyáltalán miért is csinálnának ilyeneket, ha nem lennének oda értük nemcsak egyesek, de kettesek is???), de egyáltalán nem gyerekbiztonságosak. És itt most nem szeretnék beszélni az egyes ízlésficamban szenvedő gyermekgrafikusok ránk erőltetett képi világáról, vagy a divathullámok okozta "egyenképek" támadásáról (verdák, pónilovak, Hannah Montana). Mert minden egyes megfogott, megmutatott, ráadott anyagtól, a gyermek tanul valamit, fejlesztünk benne valamit: tapintást, színvilágot, szépség érzetet, ízlést.

Melyek ezek a ruhadarabok?

• pólók, blúzok
• zoknik (főleg a lányzoknik)
• dzsekik, kabátok, szvetterek
• kalapok, sapkák (mindkét neműek számára)
• tornacipők, strandpapucsok (slápok, lepcsik)

A leharapdált bigyók "cukorkákká" vagy különböző "ajándéktárgyakká" lényegülnek át, a frászt hozva a felnőtt jelenlévőre.

Mert mit lehet velük kezdeni?

• a rojtot, a masnit, a mütyürke virágot addig lehet morzsolgatni, míg kézbe nem marad. S ha már egyszer kézbe került, onnan aztán testnyílások sokaságába kerülhet bele.
• a gyöngy, az aplikált (ragasztott) csillogó szemecske apró, éles fogacskák szorgos munkája vagy ügyes (fejlett finom motorikus mozgású) kezecske állandó birizgálása eredményeképp, a szájban landol.

S akkor máris megtörtént a baj, hogy csipesszel kell kipiszkálni a gyermek orrából a felnyomkodott apró tárgyat, vagy a sürgősségre kell vele rohanni, mert az általad nem fel-/bedughatónak tartott mütyür mégis annak bizonyult, s házilag nem megoldható a kiszedése.

Jó esetben takonnyal együtt, egy orrfújással kijön ez az apró virágocska. Feltéve, hogy tud már a csemete önállóan orrot fújni. Tüsszögéssel is kijön, ám ebben az esetben annyira kell irritálja a nózit, hogy ingert keltsen a gyerekben.

Nyilván, kevesünknek adatik meg a szabás-varrás tudománya, illetve lehetősége. Sokan kapjuk (öröklődés útján vagy ajándékba) a ruhákat, s azért mégsem vághatod az adományozó szemébe, hogy köszi, nem kérem, túl csilli-villi.

Mit tehetsz?

• ha kapod a ruhákat: nézd át, válogasd ki, melyik inkább gyermekbarát ruhadarab (pl. nem műszálas)
• ha nagyon ragaszkodsz a bidres-bodros, fidres-fodros gyermekruhákhoz, akkor először te próbáld ki azoknak a leeshető, leváló darabkáknak az erősségét. Alkalomadtán erősítsd meg őket újra varrással, vasalással.
• ha nem ragaszkodsz a fent említett variánshoz, akkor amint kitette a vendég a lábát, essél neki ollóval, és tüntesd el, az összes problémát-keltő vackot
• ha veszed a ruhát: szintén nézd meg őket, s válogasd ki őket
• inkább végy anyagban mintásat, mint anyagra aplikált mintásat (egy jópofa vidám figurás póló, nagyobb kedvenc lehet, mint a zipzáros, gombos változatú drágább rövidujjú)
• varrj, varrass ízlésednek megfelelő ruhát (második esetben, asszem egy cseppet drága mulatság lenne)

Figyelem: minél kisebb a baba, annál nagyobb a veszélye a balesetnek, ezért másféléves koráig ajánlott csak hímzett, strappabíró ruhácskákat venni, adni.