2010. december 14., kedd

Szüleim támogatása nélkül nem tudnánk a létminimumon sem megmaradni


Soós Katalin 29 éves, kétgyerekes (a nagyobbik 4 éves 8 hónapos, a kisebbik 2 éves, mindkettő lány) kolozsvári elvált anyuka. Férjétől egy éve (2009 novemberében) vált el közös megegyezéssel.


Elvált szülők gyermekeként nem kellett két személytől engedélyt kérnem, nem küldözgettek apámhoz, majd onnan vissza anyámhoz (vagy fordítva), hogy menj fiam, kérdezd meg tőle, s úgyszintén csak egy szülőt kellett körüludvarolni, hogy engedjen el táborba vagy házibuliba. Bizonyos mértékben könnyebbnek és szabadabbnak éreztem magam kétszülős társaimhoz képest. Felnőtt fejjel, bizony látom, nem lehetett könnyű két leánygyermek nevelése egyedülálló anyaként. Te hogy éled meg mindezt? Mennyire nyomasztanak az egyszemélyes döntések, örömök, terhek, kudarcok?
 
A gyereknevelési kérdéseket tekintve könnyebb, hogy egyedül döntöm el, mit követelek meg, mit várok el a gyerekektől. Válásunk előtt sem volt összhang a gyereknevelési kérdésekben a lányok apukájával, így most ennyivel könnyebb, hogy emiatt nem kell senkivel vitáznom. Természetesen, én is gyakran leszek dühös, ideges, vagy csak rossz napom van, beteg vagyok, ilyenkor jó lenne, ha nem nekem kéne az összes terhet cipelni.



Békés válásotok volt? Hogy látod, lányaidat milyen mértékben befolyásolta szüleik válása?
 
Kosárban...
Kb. fél év tusakodás eredménye volt a különköltözés, ebből a lányok konkrétan semmit nem érzékeltek. A kisebbik a gondok közepébe született bele. Természetesen, érezték a gyerekek, hogy baj van, s ők is kezelhetetlenebbek lettek. Újabb fél év vita és veszekedés kezdődött, ebből néha rá-rázúdult a lányokra is, mert jelen voltak, sajnos, nem lehetett mindig kivédeni, sem megállni a vitát a jelenlétükben. Ez meglehetősen váratlanul érte a lányokat, hiszen ezelőtt szinte soha nem hallottak veszekedni minket. Nagyobbik lányom ezt azóta is emlegeti. Nagyon szereti az apját. Ragaszkodott hozzá. Próbált békíteni minket, könyörgött az apjának, jöjjön vissza, szóval amit 3 és fél éves fejjel megtehetett, azt megtette. Mostanra már úgy látszik, elfogadta a helyzetet. 



Fontosnak tartod, hogy jó viszonyuk legyen lányaidnak az apjukkal? Mennyire támogatod az apa-lánya kapcsolat elmélyítését?
 
Mikor a láthatási részt tárgyaltuk, én azt kértem, hogy a hétvégeken kívül hétközben is jöjjön majd a lányokhoz. Így egyeztünk ki a kedd és csütörtök délutánokban. Én úgy képzeltem, hogy az apuka majd itthon játszik a lányaival, vagy ha az idő engedi, akkor a játszótéren. Ez kicsit másképp alakult, mert ilyenkor is magával viszi őket, s nem mindig vele töltik ezt az időt, hanem számítógépeznek, mesét néznek, vagy unokatesókkal vagy szomszéd gyerekkel játszanak. Apjuk rokonságától nem tiltom. Minden második hétvégét az apai nagyszülőknél töltenek, lévén apjuk eddig ott lakott, oda vitte őket. Apai ágon az összes unokatesójuk a városban lakik, részemről viszont mindenki 2 országgal arrébb (Felvidéken illetve Kárpátalján). Sőt, az itteni unokatesókkal egy oviba, illetve iskolaépületbe jár a nagyobbik lányom, tehát napi kapcsolatban vannak. 
Sajnos, egyre inkább azt látom, hogy a gyerekek apja nem azt tartja szem előtt, hogy a lányainak mi a kellemes, mire vágynak, hanem, hogy neki mi kellemetlen. Például nagyobbik lánya többszöri kérésére sem akar feljönni hozzájuk játszani, ha nem betegek. Inkább elmegy nélkülük, s így aznap nincsenek együtt, ha nem akarnak vele menni. 
Lovagolunk :)

Manapság nagyon ritka az anyabarát munkahely. Hogyan oldod meg a gyermekek óvodába-óvodából való szállítását, ha te is dolgozol? Van-e segítséged a szervezésben, a gyermekek rendezésében, felvigyázásban?
 
Hála Istennek a szüleim rengeteget segítenek. Édesanyám nyugdíjas, így a kisebbik gyerkőc vele van itthon, míg én a nagyobbikkal oviba futok, illetve dolgozom. Tanügyben dolgozom, így nem vagyok napi 8-10 órát távol a gyerekeimtől. Ennek ez az előnye, hogy ovi- és gyerekbarát munkaidőt biztosít, viszont az anyagi része nagyon méltánytalan. Szüleim támogatása nélkül nem tudnánk a létminimumon sem megmaradni. (Szüleim lakásában élünk, az autójukat használjuk, és minden anyagi támogatást megadnak, amire szükségünk van.)


Nyilván rossz házasságban is lehet magányos az ember, de elváltan, gondolom, hatványozottabb a társ utáni igény. Hogyan viseled a magányt?
 
Első pár hónap nagyon nehéz volt. Még rettenetesen fájt maga a tény, hogy elhagytak. Azóta már megerősödtem, és jól viselem. Úgy érzem, nem vagyok így sem kevesebb. Nem kell alkalmazkodnom senkihez sem, sem a programjához, sem a kedvéhez. Valahogy most ezt élvezem. Tini voltam még, mikor a gyerekeim apjával megismerkedtem, 11 és fél éves kapcsolat volt a miénk. Mikor véget ért, s kicsit összeszedtem magam, rájöttem, hogy egészen más ember vagyok, felszabadultabb lettem, életvidámabb. 



Milyennek a hétköznapjaitok? Van-e időd arra, hogy csak magadra figyelj, a lelkeddel foglalkozz alkalomadtán? Van-e olyan lelki támaszod, ahova bizalommal fordulhatsz szükség esetén?
Együtt a család
 
Mióta ismét dolgozom, biza úgy érzem, mókuskerékben élek. De igyekszem azért, hogy ne váljanak monotonná a napok. Mondjuk, a lányok mellett minden nap akad valami vidám, vagy kevésbé vidám meglepetés, nagyon ravasz és mozgékony, furfangos gyerkőcök. :) 
Hitemből fakadóan mindig van lelki támaszom, s mikor már nagyon úgy érzem, kiborulok, akkor az imáimra mindig jön válasz. Barátnőimre is számíthatok mindig, ha valami kibeszélni valóm van, vagy bármi. Legkedvesebb barátnőm szintén egyedül neveli a kislányát, egymást szoktuk bíztatni, segíteni, amikor csak lehet. Lányaink is jól egyeznek, és azt látom, sokat is segítenek egymásnak a helyzetük feldolgozásában, elfogadásában.
És természetesen a szüleim, testvéreim is mindig készek lelki vagy bármilyen egyéb támogatást adni. Hálás vagyok, hogy ennyi klassz ember van körülöttem.
Adventi mézeskalács-koszorú

Hogyan készülődtök általában az ünnepekre és van-e már kialakult családi adventi, karácsonyi hagyományotok?
 

A hagyományokat most kezdjük csak alakítgatni. Adventi koszorút készítettünk, lassan nekiállunk a lakás rendbetételének, gyerekszobába már felkerült néhány karácsonyi dekoráció, mézeskalácsot készítünk, tervezzük, mi hogyan legyen, milyen sütit süssünk közösen, s sokat beszélgetünk lelki dolgokról, nem csak a karácsonyi ünnepkör kapcsán, esténként karácsonyi zsoltárokat, énekeket tanulgatunk közösen. A karácsonyfát is közösen szoktuk díszíteni a lányokkal, együtt megyünk templomba szenteste, majd közös vacsora itthon, éneklés, ajándékbontás. Ünnep első napját az apjukkal töltik, többi napokon a barátokat, keresztszülőket látogatjuk körbe, és el szoktunk utazni a testvéreimhez is. Idén is ezek a tervek.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...