2010. október 8., péntek

Merjünk énekelni! Az a jó, ha már magzati kortól elkezdjük a zenei „nevelést”

Ferkóné Pávai Réka marosvásárhelyi születésű, jelenleg Budapesten élő kétgyermekes anyuka. Végzettsége szerint óvó- és tanítónő, valamint zenetudós. Tőle kérdeztem meg, hogy látja, mennyire szükséges a zenei nevelés gyermekkorban, illetve ő hogyan gondolja, hogyan csinálja. Megnyugtattam, nem (csak) elméletet akarok hallani, hanem praktikus recepteket, tippeket a zenei nevelésről.

Réka, Csaba és Boglár
Mi a te első zenei élményed?
Én belenőttem a zenébe, hiszen szüleim zenészek. Édesanyám nekem is már magzati kortól énekelt, s utána volt minden körülöttem: népzene (Barozda), régizene, kóruselőadások, stb. Négy éves koromtól pár évet Csíkszeredában laktunk. Emlékszem, hogy nálunk otthon mindig volt zenélés (Barozda és régizene együttes próbák). Ezért nekem a zene mindig a legjobb gyógyír örömre, bánatra egyaránt!!! (Mindaz, amit leírok ebben az interjúban, az én személyes meglátásaimat, tapasztalataimat tükrözi.)

Gyermekeidnek is igyekszel ezt az ének- és zeneszeretetet átadni?
Az én gyerekeim imádják a zenét, az éneklést és táncolást. Első várandósságom alatt aktív kórustag voltam (heti két próba + fellépések), mellette pedig sok zenét hallgattam otthon és énekeltem is a magzatnak. Amikor vártuk a testvért, akkor már a kisfiamnak énekeltem, vele hallgattam zenét (Kaláka, Halász Judit, Mozart, Bach, népzene stb.). Most már házi „koncerteket” tartunk, amit ők kérnek. Daloskönyvet forgatva énekelünk és ritmusozunk mellé. Négyéves fiam már nagyon ügyesen dobolja a dalok ritmusát, két és fél éves kislányom pedig már kezd szépen énekelni és mellé próbálkozik ritmust ütni is (ami persze még nem jó, de hagyom, mert idővel kialakul). Mindketten szeretik a zenét.

Már egyedül tartom a hegedűt!
Miért tanuljon a gyermek zenét?
Mindenképp jó, ha tanul zenét, mert a személyiség fejlődésének egészére pozitívan hat, mert jó érzést, plusz élményt és új ismereteket ad. Amikor énekelünk, táncolunk, hangszeren játszunk, örvend a lelkünk, új energiák szabadulnak fel, jó kedvre derülünk. Nem véletlen, hogy a falusi közösségekben a zene/népzene (mindenféle dal, népszokás, tánc stb.) az élet szerves része, a különböző érzelmi állapotok kifejeződése. Hatással van a test, lélek, szellem harmónia kialakulásában, megtartásában.


Hogyan tanuljon a gyerek zenét, milyen módszerekkel?
Énekeljünk neki a pocakban vagy csak hallgassunk sok zenét (klasszikus zene, népzene, jazz). Ez már kialakít egyfajta szeretetet a zene, a dallamok iránt. Énekeljünk neki sokat, később kopogjuk, tapsoljuk a ritmust is mellé, illetve tanítsunk dallal egybekötött mozgásos gyerekjátékokat („Dombon törik”, „Sétálunk, sétálunk” stb.), egyszerű lépésekkel táncoljunk a dalra. Kísérjük ritmushangszerekkel az éneket, majd később engedjük, hogy a gyerek is kipróbálja és kísérje magát vele. Ha tehetségesnek találjuk, óvodás korban már vihetjük zeneovis foglalkozásra, vagy egyéb helyre (lehetőség szerint). Nagyon ajánlom még a gyerektáncházat, ahol zene, ritmus és mozgás együtt van jelen, ráadásul magyar kultúrát kap a gyerek és megismerkedik a hangszerekkel is. A magyar népi gyermekdalok, gyermekjátékok funkcionalitása és közösségformáló szerepe a mai rohanó és elidegenedő világban igen fontos és a gyermeki lélekhez szól. Egy altatódal ritmusa és dallama pl. remekül igazodik az elalvó kisbaba/kisgyermek állapotához (a ritmus a szívveréssel azonos, a dallam megnyugtatja stb.). A gyermekjátékok koordinálják a mozgással egybekötött éneket, egymásra figyelést és együtt játszást példáz. Persze ehhez kellenek olyan kis városi közösségek, ahol ezeket elsajátítani, gyakorolni, megtartani lehet (pl. gyerektáncház, kézműves foglalkozások, népi játszóház stb.).

Zeneszerető ember "faragása"...





Egy botfülű vagy zenét nem tanult szülő miként tudná biztosítani a csemetéje zenei nevelését? Énekeljen neki, merjen-e neki egyáltalán énekelni, esetleg vegyen valamilyen olcsó hangszert?
Minden anya kéne, hogy énekeljen a gyerekének, még ha nem is énekel teljesen tisztán, ugyanis innen gyökerezik a zene szeretete. Mint már írtam, magzati korban is dúdoljunk a picurnak, majd altatáskor, játék közben vagy egyéb tevékenységek alatt mindenképp. Az egyszerű lá-szó-mi dalokat a „botfülű” anyukák is el tudják énekelni („Zsipp-zsupp”, „Hinta-palinta”, „Süss fel, nap”, „Kis kacsa fürdik”, „Esik az eső” stb.). Merjünk énekelni! Hangszerekből az ütős hangszerek a legjobbak kis korban, mint a dob, tamburin (csörgődob), xilofon, triangulum, pici cintányér, rumbatök. Magyarországon a Fakopáncs boltban remek kis hangszer-szett kapható ezekből, ráadásul fából készültek és remek kísérői a daloknak. Talán már Erdélyben is kapható ilyen. Ezt mindenképpen javasolom.

Nincsenek megjegyzések:

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...