Nekem így sikerült! Kórház másképp (III.)

VI. nap: Helyzetjelentés

Ma voltunk kivizsgáláson és öt nap után felfüggesztették az injekciós kezelést. Már „csak” sima antibiotikumos kezelést kapnak. Szerdán megyünk vissza felülvizsgálatra, hogy nehogy visszaessenek. A kezelések simán mentek, a gyerekek egy nap alatt megszokták az új rutint. Kelés, öltözés, rakéta a fenékbe, reggeli, utazás, pillangóetetés, aerosol (na ezt nem szerették túlzottan, mert első nap láttak egy kislányt aki önmagából kikelve ordított a kezelés alatt, és ők is azt hitték, hogy az valami borzalmas dolog. De azért állták a sarat, csak a lelkesedés hiányzott), hazafele elalvás, ébredés után ebéd, gyógyszer és rakéta, egy kis közös játék, rajzfilm, esti tisztálkodás, vacsora, rakéta, utazás, kezelés és ők az autóban el is aludtak.

Szóval ezt is meg lehet szokni.

Volt kedvenc asszisztens nénink (Cicó szerint lisztes néni), volt kedvenc lépcsőnk a kórházban. Pötinek az első nap kellett kanült cserélni, annál kissé siránkozott. Cicó meg a ma reggeli adagját intravénásan kapta be, mert az este zűr volt a kanüllel. Amikor két nap után felírták az aerosolos kezelést, akkor mindkét gyerek kétségbe esett. Nem ment a szép beszéd és mese sem, de az észérvek végül használtak. Mondtam nekik, hogy ezt biza be kell szívni, tudom, hogy rossz (én is szoktam szívni hangszálgyulladás miatt), de nem úszhatják meg. Ha bőgnek, az csak jó, mert többet szívnak be. Ha kapálóznak, akkor biza le fogjuk őket, mert ez most muszáj. Megértették, hogy itt nem lesz üzletelés csak egy kicsi (utána kaphatnak gumicukrot) és tűrték. Nem rajongtak érte, de beszívták.

A doktornéninek vittünk ma egy csoki tortát, amit az este sütöttünk (a gyerekek ötlete volt). Az asszisztens néniknek meg összeállítottunk egy gyümölcskosarat. Bevittük és mondtuk, hogy ezt mindenkinek szánjuk. Csak pislogtak és aztán magyarázták, hogy nem kellett volna. De jólesett nekik. És nem a gyümölcs volt a nagy dolog, hanem az, hogy látták, hogy tényleg hálásak vagyunk nekik.

Szóval úgy tűnik mi túl vagyunk az első komolyabb betegségen. Jól, minden nagyobb trauma nélkül. Most meg ülünk itthon egy hetet és erősödünk.

Végtelenül szerencsésnek tartom magam, amiért ilyen körülmények között éltük át az első kórházi esetünket. Arra emlékszem, hogy sírtam, amikor a szülészeten a fiam elvitték vért venni, és én csak a keserves sírását hallottam.

Halas vagyok, hogy most olyan emberek kezében van, akik közreműködnek velünk és a gyerek érdekeit nézik. Jó érezni azt, hogy nem vagy tehetetlen. El is mondtam az asszisztensnőknek, hogy végtelenül hálás vagyok a hozzáállásukért. Szemmel láthatóan jólesett nekik az elismerés.

- vége- 

Czirjek Katalin

A sorozat első részét itt, a második részét meg itt tudod elolvasni! 

Nem tudod mit játszhatnál beteg gyermekeddel? Nem tudod, mire várhatsz ha kórházba kerültök? Töltsd le te is a Kórházi játékok tárházát, ami eligazít téged!

Katt ide!