Gyerekkorom óta valami "nagy-nagy" dolgot akartam tenni. Egyfajta világmegváltás típusú idea volt bennem. Most, hogy két örökmozgó emberpalánta édesanyja lettem, meg is van a lehetőségem a véghezvitelére. A blogot elsősorban azért indítottam, hogy önmagamnak rendszerezzem azokat a fontos dolgokat, amikkel gyermekeim nevelésében szembesülök. Értem én ezalatt a játék, fegyelmezés, etetés, napi program fogalmait.
Nem szeretném, ha a gyerekeim csak drága játékokkal játszanának, amiknek drága és környezetromboló az előállításuk, és mindig a legújabb divat szerinti felfogásnak feleljenek meg (ettől azért egy cseppet távol állunk még, mert aprók még a purecek), hanem azt szeretném,
hogy értékeljék két kezük munkáját, lássanak bele különböző dolgokat egy fába, kőbe, felhőbe, teremtsenek saját maguk világot a szülői felügyelet mellett, legyen véleményük, váljanak egyéniséggé. Épp ezért hagyom őket megtapasztalni dolgokat, s csak azokat a tiltásokat, korlátokat tartatom be velük, amelyek az ők testi-lelki-szellemi egészségüket védik. Például megfelelően felöltözve (gumicsizma, "pocsolyás nadrág és kabát") nyugodtan tapicskolhatnak a tócsában, sőt versenyt szervezünk, ki tud több vizet kitaposni a pocsolyából. Ám azt is megértik (a nagyobbik azért jobban), hogy hiába van sár és pocsolya, ha nem erre készültünk, nem ugrunk lábast a vízbe.
Apránként összegyűjtöm egy csokorba azokat a játékokat, tevékenységeket, amiket mi használunk vagy szeretünk, hogy szükség esetén csak előkapjam a tarsolyomból. Azt is megírom, miért tartom fontosnak vagy jónak az adott tevékenységet, játékot, mit fejleszt, mire jó, miben áll nevelő hatása, már csak azért is, hogy ha elgyengülök, legyen mibe fogozkódjam.
Ha valakinek még segítek is ezzel vagy ötleteket adok a családos együttjátszáshoz, az csak jó.
Nem szeretném, ha a gyerekeim csak drága játékokkal játszanának, amiknek drága és környezetromboló az előállításuk, és mindig a legújabb divat szerinti felfogásnak feleljenek meg (ettől azért egy cseppet távol állunk még, mert aprók még a purecek), hanem azt szeretném,
hogy értékeljék két kezük munkáját, lássanak bele különböző dolgokat egy fába, kőbe, felhőbe, teremtsenek saját maguk világot a szülői felügyelet mellett, legyen véleményük, váljanak egyéniséggé. Épp ezért hagyom őket megtapasztalni dolgokat, s csak azokat a tiltásokat, korlátokat tartatom be velük, amelyek az ők testi-lelki-szellemi egészségüket védik. Például megfelelően felöltözve (gumicsizma, "pocsolyás nadrág és kabát") nyugodtan tapicskolhatnak a tócsában, sőt versenyt szervezünk, ki tud több vizet kitaposni a pocsolyából. Ám azt is megértik (a nagyobbik azért jobban), hogy hiába van sár és pocsolya, ha nem erre készültünk, nem ugrunk lábast a vízbe.
Apránként összegyűjtöm egy csokorba azokat a játékokat, tevékenységeket, amiket mi használunk vagy szeretünk, hogy szükség esetén csak előkapjam a tarsolyomból. Azt is megírom, miért tartom fontosnak vagy jónak az adott tevékenységet, játékot, mit fejleszt, mire jó, miben áll nevelő hatása, már csak azért is, hogy ha elgyengülök, legyen mibe fogozkódjam.
Ha valakinek még segítek is ezzel vagy ötleteket adok a családos együttjátszáshoz, az csak jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése