Feltuningolt tányérok

Fent: Mesterpéldányok száradás közben
Lent: Kismaszat remekműve

Nem tudom, kinél hogy van, de nálunk a tányér s a csésze (vagy bögre, pohár, nevezd ahogy akarod, a lényeg az, hogy lehessen belőle enni-inni s törhető legyen) fogyóeszköz. Szó se róla, mind a két kölyöknek megvan a maga törhetetlen (éppen csak hajlítható, formázható, horpasztható) műanyag vagy alumínium tányérkája, pohárkája, de valahogy csak a kezükbe kerül egy nem a kezükbe való tárgy is (leveszik a pultról, hirtelenében egy törhetőbe adok inni, vagy arra rakom ki a tésztát (=sütit), mert az övéké a mosogatókagylóban van, s már nincs idő arra, hogy elmosogassam), és máris megtörténik a csoda! Elejtik, rosszul számítják ki a kezük és a pult közötti távolságot (ami egyébként normális dolog, mert még csak 3 illetve másfél évesek), lelökik az asztal széléről... S még annak örvendhetek, hogyha csak megcsorbultak.
Az elmúlt fél év során kb. egy féltucat tányérunk tört ripittyára s ugyanannyi csészénk is. Mondani sem kell, hogy a kedvenc csészéim. Ezeket hallva s megelégelve, Szuperanyu elküldte a mi gyerekkori tányéraink megmaradt részét, hogy azokat nyűjék tovább csemetéim. Nagyon örvendtem az adománynak, csak épp egy volt a bibi velük: régi kommunista tervezésű tömegdarabok voltak, s nagyon nem feleltek meg az ízlésemnek. A tervem az volt, hogy a ráégetett mintát takarjam el valamilyen ráfestett díszítő motívummal. Nagyon régen vágytam már egy ilyen pontozott, vonalkázott csillagot s virágot magába foglaló minta megfestésére. Nagymaszatnak ez egy újabb lehetőség volt a saját világának a megteremtésére, semmiképp nem maradt volna ki belőle. Kismaszat meg épp a kertben volt elfoglalva a gyomlálással és a cicák hajkurászásával, úgyhogy aránylag nyugodtan dolgozhattunk. Miután elmagyaráztam Nagymaszatnak, mi is a tervem, rögtön nekilátott buzgón kipingálni az eredeti motívumot, s aztán, saját indíttatásból, körbe-kereken a tányér szélét. Nagymaszat rögtön nekiállt egy másik tányér kifestéséhez. Nagyon meg voltunk elégedve az eredménnyel. (Lila s narancssárga Maimeri festékkel festettünk. Állítólag univerzális használatú, én azért választottam ezt, mert a hagyományos üvegfestékek hamarabb lejönnek. Száradás után lefújtam a mintákat lakkal, tartson többet. A minták azért csak a tányérok szélein vannak, hogy felesleges vegyszert ne fogyasszunk. A lefújásnál ajánlott letakarni a közepét, ugyanezen meggondolásból.) A vége felé tartottunk, mikor berobogott Kismaszat, lábtól felfele csupa maszatosan, s bebocsátást kérve műhelyünkbe, feltelepedett az asztal mellé, máris kezelésbe véve az ecsetet. A végeredményt a képeken láthatjátok. Számomra az általa festett ábra egyszer egy kínai betűképet mutat, másszor lila kalapos hölgyet. Szerinted?