Matekovits Hajnalka kolozsvári programszervező és kétgyermekes anyuka. S nem is akármilyen testvérpár nevelése van rábízva, hanem egyenesen ikreket nevel. Kuriózum vagy sem, tőle kérdeztem milyen érzés ikres anyukának lenni.

Igen. Anyukámnak ikertestvére volt, úgyhogy nálunk ez „természetes” volt a családban. Mikor a leendő gyerekeimre gondoltam, legtöbbször ikrek ugrottak be... :) És lőn!
Naivul azt gondoltam, hogy „két legyet egy csapásra”, meg lesz oldva a gyerek-kérdés. Anyaként azért már másképp látom. Hogyan birkózol meg a gyermekneveléssel? Van-e segítséged?
Mivel nincs összehasonlítási alapom, fogalmam sincs mennyivel lett volna könnyebb – esetleg nehezebb(!) - egyszerre egy gyerekkel, s aztán egy-két kistesóval. Úgy gondolom, gyermekvállaláskor megváltozik, kialakul a család élete. Nálunk magától értetődő volt, hogy egyből kétgyerekes-létre álltunk be. Az elején – nagyjából 4 hónapig – folyamatosan volt segítségem: felváltva besegített édesanyám, nagynéném, apósom. Sajnos egyikük sem lakik Kolozsváron, de azért azóta is besegítenek, amikor tudnak. Néha eljönnek egy-egy hétre.
Nagyon ritkán (két és fél év alatt kb. háromszor) fordult elő, hogy úgy érezzem, hogy egy gyerekkel egyszerűbb lenne. Lehet, hogy csak azért gondolom így, mert sosem volt egy gyerekem... :)
Milyen a napi, heti rutinotok?
Ikrekkel szerintem elengedhetetlen a napi program mielőbbi kialakítása. Ha az „ahogy esik úgy puffan” elv szerint próbálkozunk, akkor szétcsúszik az egész napunk. Sem a szülők, sem a gyermekek nem tudják mikor mire számítsanak, mindenki nyűgös, fáradt, türelmetlen.
Már pici koruktól sikerült őket egymásra hangolni, szerencsére a bioritmusuk megegyezik, nagyjából egyszerre alszanak és mindketten szeretnek enni!
Már pici koruktól sikerült őket egymásra hangolni, szerencsére a bioritmusuk megegyezik, nagyjából egyszerre alszanak és mindketten szeretnek enni!
Hétvégén együtt a család! A parkba szoktunk kimenni közösen, délutánonként ismerősökhöz látogatunk, közösségi rendezvényeken veszünk részt stb.
Ikrek esetében az emberek hajlamosak általánosítani és mindkettőt egy kalap alá venni. Miben egyformák és miben különböznek a tieid? Már ha egyáltalán elfogadod ezt a kifejezést, hogy egyformák.
A legritkább esetben emlegetem „ikrek”-ként, általában testvéreknek nevezem őket. Mivel kétpetéjű ikrek, ez találó is: olyan testvérek, akik „véletlenül” egy napon születtek...:) Az én fiaim kinézetre nagyon hasonlítanak, aki ritkán látja őket, nem is tudja őket megkülönböztetni. De aki gyakrabban találkozik velük, az tudja, hogy mennyire különbözőek. Az elején egyfolytában összehasonlítottam őket: Az egyik már tud ülni, a másik miért nem? Az egyiknek 6 foga van a másiknak 8, nem baj ez? stb. Aztán sikerült leszoknom erről. Nem szeretném, hogy egyformák legyenek. Egyikük könyebben megjegyzi a mondókák szövegét, a másik viszont jobban tudja a dallamot. Ez így jó!

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése