Idén is jó volt a hangulat a falunapokon.
A templomban ünnepélyesen megejtettük a falunapok megnyitóját, amit Rácz Károly polgármester úr köszöntő beszédéből állt. Ezt Fórika Balázs kántor bácsi orgonakoncertje követte, aminek a címe az ünnephez megfelelően Ave Maria gratia plena volt. A templomból egyenesen a 92 éves Varga Zsuzsanna volt tanítónőhöz mentünk, akit felköszöntöttünk, mint a falu a legidősebb lakósa. Ezen a héten a polgármesteri hivatal kiküldi az ajándék szekér fát neki.
A közös (egy időben több üstben való) tokányfőzés egy kis késéssel kezdődött, ám a foci épp időben.:) Emiatt a tervezett ügyességi vetélkedők kezdési időpontja elhúzódott, mert mindenki drukkolt a kiszemelt csapatának. A lelkes szurkolás miatt kevés érdeklődő volt a Zöld Nap Egyesület sátránál, ahol komposzt-totót lehetett kitölteni egy dióért, illetve papírból különböző figurákat lehetett hajtogatni.
Focizás után kezdődött a zsákbanugrás (szimplán és staféta-szerűen), az alma- illetve fosóka (tökös) szilva halászás vízzel teli tálból kéz nélkül (szájjal). Jó volt hallani a szívből jövő, vidám sikkantásokat, kacajokat, ahogy drukkoltak egymásnak a gyerekek, ahogy a versenyzők egyszerre minél több szilvát szerettek volna befértetni szájukba, vagy ahogy a vizes tálból kikerült fejekről, arcokról csepegett a víz s közben boldogan mosolyogtak az elért győzelemtől. Mert itt valójában mindenki győzött. Mindenki legyőzte egy picit önmagát, egy cseppet arrébb tolta önmaga határait. Halászásban inkább a fiúk próbálkoztak, ám zsákbanugorni lányok is nagyon szerettek. Még mi, a szervezők is beálltunk almát halászni, nehogy kimaradjunk a jó mókából. Meglepődtem azon, hogy mennyi érdeklődő volt a memória-játékon is: fiúk, lányok vegyesen, szinte minden korosztályból. Igazából ezeknek a versenyszámoknak az újra és újra játszásával jól eltelt az idő, így máris becseppentünk a favágóverseny izgalmaiba. Helyi versenyző egy se volt, de a hilibiek, csernátoniak és kézdivásárhelyiek képviseltették magukat egy-egy favágóval. A győztes a hilibi Tóth Lóránd volt, aki egy elektromos druzsbát nyert. Keményen megdolgozott érte, mert egy méteres, kb. 25 centis átmérőjű fát kellett először háromba vágnia, majd negyedelnie, hogy összesen 12 darab fa legyen. A győztesnek kereken 11 perc és 38 másodpercébe került ez a művelet (a tizedmásodperceket már nem jegyeztük fel).
Focizás után kezdődött a zsákbanugrás (szimplán és staféta-szerűen), az alma- illetve fosóka (tökös) szilva halászás vízzel teli tálból kéz nélkül (szájjal). Jó volt hallani a szívből jövő, vidám sikkantásokat, kacajokat, ahogy drukkoltak egymásnak a gyerekek, ahogy a versenyzők egyszerre minél több szilvát szerettek volna befértetni szájukba, vagy ahogy a vizes tálból kikerült fejekről, arcokról csepegett a víz s közben boldogan mosolyogtak az elért győzelemtől. Mert itt valójában mindenki győzött. Mindenki legyőzte egy picit önmagát, egy cseppet arrébb tolta önmaga határait. Halászásban inkább a fiúk próbálkoztak, ám zsákbanugorni lányok is nagyon szerettek. Még mi, a szervezők is beálltunk almát halászni, nehogy kimaradjunk a jó mókából. Meglepődtem azon, hogy mennyi érdeklődő volt a memória-játékon is: fiúk, lányok vegyesen, szinte minden korosztályból. Igazából ezeknek a versenyszámoknak az újra és újra játszásával jól eltelt az idő, így máris becseppentünk a favágóverseny izgalmaiba. Helyi versenyző egy se volt, de a hilibiek, csernátoniak és kézdivásárhelyiek képviseltették magukat egy-egy favágóval. A győztes a hilibi Tóth Lóránd volt, aki egy elektromos druzsbát nyert. Keményen megdolgozott érte, mert egy méteres, kb. 25 centis átmérőjű fát kellett először háromba vágnia, majd negyedelnie, hogy összesen 12 darab fa legyen. A győztesnek kereken 11 perc és 38 másodpercébe került ez a művelet (a tizedmásodperceket már nem jegyeztük fel).
Ezt követően Angie koncertre és utcabálra került sor. Hihetetlenül szép élményben volt részem, ahogy a helyi cigányokat láttam táncolni. Ilyen szépen, kecsesen és elegánsan rég láttam embereket mulatni. Örültek, hogy ottlehettek, hogy nekik való muzsika is szólt és hogy táncolhattak. Számomra az ünnepség egyik legszebb pontja volt ez. (Hiába is álltam be közéjük megtanulni a táncukat, sehogy sem sikerült.)
Vasárnap a népi mesterségeké volt a terep. Agyagozás, tűnemezelés, fonaltechnika, ostorfonás, fafaragás, bútorfestés volt a program. A gyerekek az elején egy kicsit bátortalanok voltak, de egész jól belejöttek az alkotásba. Lehetett korongozni is, meg agyagvirágokat, macit, karácsonyi plakettet készíteni. Tűnemezeléssel meg állatfejeket, lepkéket, állatokat lehetett készíteni. A fafaragásnál is az állatok vitték a prímet, sok malacka készült, míg az ostorokat készítő fiúk máris versenyeztek, melyiké szól erősebben. Volt felnőtt érdeklődő is elég, mindenki látott újdonságot.
Úgy ahogy a kézműves foglalkozással is meg kellett barátkozniuk a gyermekeknek, úgy a tánccal is. Kevesen kezdtek táncolni, de vége felé már többen voltak, sőt még a nagyobbacska kamaszok is beálltak táncolni. A sok csujogatással behívták a terembe a kíváncsiskodókat, s bizony be is álltak közéjük táncolni.
Amint vége lett a táncháznak, már jött a csorda és kezdődhetett a tehénfejő verseny. Immár a felnőttek voltak bátortalanok, de végül, ugyanúgy, mint a favágóversenyen három bátor versenyző jelentkezett. Szoros volt a verseny nagyon, mert az első és a második helyezett eredménye között egy ujjnyi volt csak a különbség. A nyertes végeredmény 2 liter 4 pohár és 1 ujjnyi tej volt, amit Gajdó Lacika tehenéből fejt ki a gazda 2 perc alatt a kultúrház udvarán az összesereglett nézőközönség szeme láttára. Innen arrafele, már a zenéé volt a szó, amiről a Metropolis együttes rendesen gondoskodott is.
Összegezve: van értelme továbbra is alkalmat teremteni az együtt főzésre, együtt sütésre, együtt játszásra, mert általa erősödik, válik közösséggé a közösség. Lehet szépen is ünnepelni, ha az ember akarja azt, s ilyen szép, meghitt, családias hangulatú ünnepségeknek mindig helye van, mert nemcsak a helyieknek ünnep ez, hanem a más településekről, illetve országokból idelátogatott vendégek számára is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése