2012. augusztus 8., szerda

A Londoni Olimpia és családunk

Olimpiai zászló [forrás: www.lajkmagazin.hu]

Avagy mire nevel bennünket az Olimpia?


Mióta elkezdődtek az olimpiai játékok egyre többet tévézünk. Így: tévézünk. Erre a röpke időre érvényét vesztette a "nem tévézünk (sokat)!" aranyszabály/om. Mondjuk, elég nehéz is lenne kitessékelni a csöppségeket a tévé elől, miközben anya fél teste kifacsarodott pózba tekeredik, csakhogy elcsípjen még egy csöpp közvetítést az épp aktuális versenyszámból.
S mivel figyelem magunkat (elvégre tudatosan szeretnék élni, vagy mifene) elemeztem egy cseppet az Olimpia családunkra kifejtett hatását.
Ezek szerint az Olimpia Játékok nézésével el lehet érni, hogy:
  • fejlesszük a gyerek, de sok esetben a család szókincsét: kezdve a terminus technicus-ok /szakszavak megtanulásától a különböző népek, országok és személynevek megismeréséig. Én például rácsodálkoztam, hogy Eritrea mellé, még vagy 3 eddigi ismeretlen ország lépett színre. Ne kérdezd, melyek azok, mondom: ismeretlen.
  • felkeltsük a gyermek érdeklődését a sport iránt. A nyolcvanas években a fél utcánk Nadia Comaneci vagy Hagi szeretett volna lenni (én meg Bölöni is), s az iskolai szereken tornásztunk, fociztunk órák hosszat fiúk-lányok vegyesen. Mindenkinek volt valami szerepe: focista, edző, bíró, tornászlány, -fiú. Így utánzás útján, a gyerek beleéli magát más, pozitív  szerepbe is, új vágyakat kelthet benne. Ezek után már csak annyi a dolgod, hogy felvigyázd a "sportolókat" hogy a különböző iponos, kardozós és egyéb tornászós technikák utánzásának a folyamata közben (alatt?) ne szaporítsák különböző testrészeiket.
  • ha már az Olimpiai játékok előtt is meg volt a gyerekben a sportolási vágy, netán aktívan sportol (több-kevesebb sikerrel), akkor ez most csuda jól jön, hogy megerősítse a gyerek motivációját, kitartását. Mire lehet képes, ha kitartóan, szorgalmasan dolgozik valamiért.
  •  példaképet válasszon magának, csodáljon valakit a gyerek pusztán az eredményei és erős egyénisége miatt (elvégre, ha valaki odáig eljutott, azért keményen meg kellett küzdenie, áldozatokat kellett hozzon, ergo erős egyéniség).
  • megtapasztaljon egy magasztos érzést: örülni más örömének, értékelni az elért eredményeket, drukkolni, szurkolni valakiért (a nemzeti összetartozás miatt vagy pusztán szimpátia alapján, azért, mert az egyik ügyesebb, megfontoltabb vagy higgadtabb).

 

Miről lehet beszélgetni a kölyökkel a versenyszámok nézése közben?



  • Kitartásról és lemondásról lehet vele beszélgetni. Arról, hogy a sportolónak sikerült eljutnia egy bizonyos csúcsra anyagi, szellemi és lelki erőfeszítések és áldozathozatalok árán (sérült, gyenge testrészek, drága felszerelés, családtól, barátoktól való távollét, esetenként). Hogy mérlegelni kell és mérlegelni lehet, mi mennyibe kerül. Mi mennyire éri meg.
  • Relativitás-elmélet kicsit másképp: arany, ezüst, bronz.
     [forrás: http://londoniolimpia2012.info]
  • Arról is el lehet beszélgetni, hogy ha igazán akarunk valamit, akkor teszünk is érte. Nem fog számítani az, hogy korán kell kelni, hideg a víz, izomlázam van stb. Arról is lehet beszélgetni, hogy a cél elérése még nem minden. Mindig tovább kell menni, felállni, kiúszni. Beszélgethetünk arról is, hogy lehet élvezni is az oda vezető utat, s igazán csak úgy van értelme a hajtásnak. S lehet erről képletesen beszélünk, de az élet többi területeire is vonatkoznak ezek: iskola, párkapcsolat, munka.
  • Nem is hinnéd, de még Einstein relativitás-elméletét is meg lehet ismertetni: valaki azért sír, mert nem sikerült első helyen végezzen, vagy azért, mert egyáltalán ki se jutott az olimpiára.
  • Életbölcsességet oszthatunk meg vele, saját tapasztalatainkról mesélhetünk neki, amivel közelebb kerülünk egymáshoz. A beszélgetések során kialakul egy mélyülő intimitás, amire alapozni lehet majd a későbbiekben. Megmutathatjuk az éremnek mindkét oldalát. Nemcsak azt, amelyik fénylik, hanem azt is, ami kevésbé látszik. Mikor nyerünk, nem csak nyerünk, s mikor vesztünk, nem csak vesztünk - magyarul: minden jóban ott van a rossz, és minden rosszban ott van a jó. Pl. első helyet ugyan nem nyert, de sokkal többet elért annál, aki nem lett dobogós, vagy még csak ki sem jutott.
  • És legfőképpen arról, hogy mindenki a maga sorsának a kovácsa. Ha így döntesz, ha úgy döntesz, vagy ha nem döntesz, következményei vannak, amelyek valamilyen formában visszahatnak rád.


Nálatok mi a helyzet? Ti nézitek az OLIMPIÁT?

2 megjegyzés:

uriel írta...

Az elso heten ahhoz igazitottuk az eletunket, hogy milyen kozvetites volt. Nalunk a cselgancs vezet most, de ok be is fejeztek kb. az elso het kozepere. Ha nem neztuk akkor hallgattuk a kozvetiteseket...es sokat beszeltunk rola, hogy kinek mi tetszett, az erdekessegekrol, egy egy kulonlegesnek szamito sportolorol...
Az ifju sportolok pedig azt szamoljak, hogy hany evesen kerulhetnek ki az olimpiara es kb. hany olimpian vehetnek reszt - egyelore elmeletileg, de motivacionak nem rossz.

Kosztándi Timi írta...

Szerintem ősztől nagyon sok edzőnek lesz munkája az olimpia hatásaként. :)

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...