Hétköznapi sztárok: Interjú Andrási Erikával, a rádiós kismamával

Andrási Erika székelykeresztúri, jelenleg gyesen lévő kétgyermekes családanya. Ebben semmi új a nap alatt. Ám a civil szférában betöltött szerepének, annál inkább. Ismerkedjetek meg ti is a Gondviselés Segélyszervezet ügyvezetőjével! 

Óvónő-tanítói végzettséggel, gyógypedagógusként menedzsment szakosodással civil szférában dolgozol. Minek tudhatóak ezek a váltások az életedben? 

A pedagógia, az emberekkel és gyerekekkel való foglalkozás kiskorom óta foglalkoztatott és örömmel töltött el. A tanító-óvónői képzés után a sérült gyerekekkel való foglalkozásban, fejlesztésben szerettem volna elmélyülni, így gyógypedagógiában szereztem egyetemi oklevelet. Az egyetem elvégzése után a gyakorlati életben rádöbbentem, hogy az anyagiak hiánya komoly akadályokat állíthat az ember munkájának végzésé elé és megunva a várakozást, saját kezembe vettem a dolgot.
Először párhuzamosan két teljes állásban dolgoztam: gyógypedagógusként és egy civil szervezetnél irodai munkatársként. Egy év múlva, már teljes munkakörben a Székelykeresztúri Magánvállalkozók Szövetségének voltam a pályázatírója. Rá egy évre már a Székelykeresztúri Kistérség Szövetség ügyvezetőjeként térségfejlesztéssel foglalkoztam. Időközben a mesteri fokozatban már projekt menedzseri vonalon szakosodtam. Ez idő alatt pedig igyekeztem tovább fejleszteni magam a pedagógia-gyógypedagógia vonatkozásában is és szabadidőmben beindítottam a kismamaklubot. Közben párhuzamosan a rádiózás fortélyait is elsajátítottam, hiszen munkatársként egy évig dolgoztam a keresztúri Vox Rádiónál műsorszerkesztőként és vezetőként.

Miért éppen babarádió?

A válasz nagyon egyszerű. Nagyon sok zene, mese és műsor van, ami a gyerekeknek szól, azonban minőségük kétes. Nincsenek szűrve az információk… Ezért fontosnak tartottuk, hogy legyen egy olyan felület, amely minőségi zenét, mesét és gyermekirodalmat tesz hozzáférhetővé a magyar ajkú gyerekek számára.

Manapság rengeteg kulturális program és hobbi program működik, azonban olyan, ami kimondottan a családokat szolgálja kevés.

 Napjainkban a fiatal családok szerves része a számítógép, a számítógépes munka. Innen már csak egy lépés volt az internetes rádió.A babarádió ötlete a kolozsvári kollégáktól, Rátz Mária és Róbert házaspártól származik. Szervezetünk működteti és a Szülöföld Alap jelentős támogatásával látott napvilágot. 2011 nyarán került át Székelykeresztúrra és jelenleg is innen sugároz. Mivel én jelenleg gyereknevelésin vagyok, így élő műsorokat nem sugároz a rádió, csupán zenét, mesét és mondókákat, valamint meghatározott időközönként felvett műsorokat, előadásokat. A rádióhoz tartozó interaktív weboldal viszont élő, hiszen kolléganőm, Balogh Réka biztosítja az információk naprakész frissítését.

Miért pont kismamaklub? Mi az, ami motivál téged, hogy ezt a fajta közösségi munkát végezd?

            Szakemberként tudom, hogy a család konstrukciója, működése meghatározó a gyerek személyisége és fejlődése szempontjából. Manapság rengeteg kulturális program és hobbi program működik, azonban olyan, ami kimondottan a családokat szolgálja kevés. Egy család életében az első válságperiódus a gyerek születésével kezdődik, így ebben  a fázisban kell segíteni a családot, a szülőket. Fontos, hogy a válságba került pár lássa, hogy nincs egyedül a problémájával, és az nem is megoldhatatlan, csupán egy új helyzet, melyhez fel kell nőni és át kell hidalni, ahhoz, hogy kapcsolatuk egy újabb szintre léphessen. Lelkészfeleségként a közösség szolgálatát választottam családommal együtt, ehhez viszont meg kell keresni a megfelelő utakat, lehetőségeket. Én ezeket a programokat választottam…

Miben látod a mostani kismamák, családosok nehézségeit? Milyen programokkal készültök a Gondviselés Segélyszervezet helyi fiókjában?

Több programot is indítottunk...

A külvilág diktálta felgyorsult életmód, nagyon korán és nagyon sok válsághelyzetbe sodorja a párkapcsolatokat. A mobiltelefon és internet adta lehetőségek mellett elmaradnak a hosszantartó beszélgetések, az izgalmas személyes találkozások élményei, melyek közelebb hoznak egymáshoz két embert. A kapcsolatok beérés előtt esnek át egyik fejlődési fázisból a másikba: együttélések, várandósan házasságkötések stb.

 Nincs idejük a fiataloknak arra, hogy a különböző szerepköröket megszokják, feltalálják magukat: szeretőből egyszerre lesz feleség és anya… Másrészt meg a karrier támasztotta követelmények miatt sérülnek kapcsolatok. És még nem említettem a nők helyzetét: kenyérkereső, házvezető és anya-gyereknevelő szerepkört egyszerre kell sikeresen megvalósítania. Éppen ezért több olyan programot is indítottunk melyek e követelmények teljesítésében, szerepkörök megerősítésében segítenek: várandósok önsegítő csoportja, „Női lét tabuk nélkül” képzés sorozat, szoptatás támogató csoport, kismamatorna, kismamaklub, babamasszázs oktatás, intim torna stb., illetve kikapcsolódási lehetőséget is nyújtunk a nagy sikernek örvendő „bizsu klub” által. Emellett nagyon sok gyerek (óvódás korú) programunk is van: angol- és román játékos foglalkozás, néptáncoktatás, logopédiai foglalkozás. Ősszel pedig már a házastársi kapcsolatok erősítése céljából indul a „házas hétvége” program.

Másik nagy hiánycikk a családjaikban nevelkedő súlyosan sérült gyerekek terápiás foglalkozásai, valamint a szüleik önsegítő csoportja képezte, melyet már harmadik éve biztosítunk ezen célcsoportnak. Az idősekkel való foglalkozás is szerves része szervezetünk tevékenységi körének idősek klubjának működtetése révén. Bővebben a programokról: www.keresztur.gondviseles.org

A programokon résztvevő kismamák, családok, hogyan viszonyulnak a programjaitokhoz?

Mint minden közösségi munkának a programok beindulásához és beéréséhez is idő kell… Előre elég nehéz volt megszólítani és becsalogatni az embereket… Három év után pedig már van, amikor néha nemet kell mondani. Én mindig azt vallottam, hogy a munka magáért beszél… Ha az emberek jól érzik magukat, akkor visszajönnek és szólnak másoknak is. Résztvevőink mindig aktív részesei programjainknak, ami azt jelenti, hogy van véleményük, jó és rossz is… A lényeg az, hogy az építő kritikákat szoktam elfogadni, a másikat meg esetleg meghallom…:)

Hogyan tudod egyeztetni a munkát a családdal?

Nem könnyű, de megoldható. A gyerekek munka közben jöttek. A manageri végzettségem első kisfiam születésekor kezdtem… Több programomat ők ihlették. Külön köszönöm családomnak, hogy mindig is támogatott és támogat ebben a munkában, nélkülük nem tudnám végezni. Néha vannak helyzetek, amikor háttérbe kerültek, de olyankor igyekeztem valamilyen módon minél előbb kompenzálni. Gyerekeim ezt az életritmust és életformát ismerték meg, számukra ez a természetes… Mindenhová viszem magammal és mindig közösen hozunk döntéseket. Fontosnak tartom, hogy mindig tudják, hogy mi történik és miért pont úgy. Hála Istennek a technika ma már annyira fejlett, hogy lehet előre legyártani műsorokat – bár ez több időt vesz igénybe – és a gép meghatározott időben bejátssza…A párhuzamos munka pedig a családokkal, gyerekekkel a szervezet keretében nagyon sok információhoz juttat, ihletet ad, ami nagymértékben segít e munkában.

Mennyire befolyásolja a közösségi életben vállalt szereped a család életét?

Férjemmel együtt fontos szerepet töltünk be a közösségi életben. Egyelőre a negatív hatásait még nem tapasztalják, mivel még kicsik … Csak néha hangzik el, a nagyobbik fiamtól, hogy nekünk miért nem lehet? Vagy miért mi kell? Miért pont neked kell anya/apa? Nem mindig érti, hogy nekünk miért kell este meg éjjel is dolgozni… Miért nem tudunk délutánonként együtt üldögélni a tévé előtt…

Életünk eléggé nyitott könyv, de nincs rejteni valónk.

Nélkülük nem tudnám végezni.

Mit tartasz fontosnak a gyermeknevelésben? Milyen értékek szerint neveled/nevelitek a gyerekeid, milyen értékeket szeretnél átadni nekik?

           

A gyereknevelésben a legfontosabb szerintem a hitelesség. A gyerek legtöbbet a mintákból, a viselkedésből, a ki nem mondott szavakból tanul. Nem élem meg kudarcként azt mondani a fiamnak, hogy bocsi, de ezt nem tudom … Ha valami nem tetszik szóvá teszem és ugyanúgy elfogadom, amikor ő is szóvá teszi, ami neki nem tetszik. Tudok haragudni, dühös lenni; de tudok bocsánatot is kérni a fiamtól, ha tudom, hogy tévedtem. Partnerként kezelem és fontosnak tartom a visszajelzéseit. 

Nem idealizáljuk a családi életet, a gyerekek megtapasztalják az összeszólalkozásokat, a meghitt pillanatokat, a véleményütköztetéseket is. Valamikor egy édesanya azt mondta, mikor kezdő anya voltam, hogy „nem csak te neveled a gyereket, hanem ő is nevel téged”. Valóban így van.

Mi az, amit másként csinálnál a második gyermekkel az elsőhöz képest?

Talán megpróbálok egy picivel több türelmet tanúsítani és még jobban odafigyelni a gyerek igényeire.