Az elkényeztetett gyerek

Mindannyian találkozhattunk már elkényeztetetett gyerekkel. Bizonyára ismerős a helyzet, hogy egy gyermek jelenetet rendez a játékbolt közepén és követelőzik vagy elvárja, hogy kedvezményekben részesüljön, illetve tetteinek ne legyen semmilyen következménye.

1. Mi jellemző az elkényeztetett gyerekek viselkedésére?

• nem követik a szülők által előírt szabályokat és csak azt csinálják, amit akarnak

A konfliktushelyzetek megbeszélése természetesen fontos, de ne higgyük, hogy a nevelés mindig jó hangulatú, baráti beszélgetés lehet!

• nem fogadják el a szülők javaslatait és nem működnek együtt szüleikkel

• tiltakoznak, ha valamit kérsz tőlük, hogy megtegyék

• nem tesznek különbséget az igények és kívánságok között

• sokszor panaszkodnak, hogy unatkoznak

• nem veszik figyelembe mások szükségleteit, legyen az egy testvér, játszópajtás vagy akár a szülők

• megpróbálják ellenőrzés alatt tartani környezetüket

• nem toleránsak másokkal szemben, sokszor kellemetlen társaságot jelentenek

• nem ritkák a hisztik, nyafogások és sírógörcsök, amikor nem tesznek kedvükre

• soha nem állnak meg, ha azt a szót hallják: "nem".

2. Miért kényeztetjük el a gyerekeket?

A mai társadalom túlságosan is gyermekközpontú. Általánosan elfogadott elv, hogy a gyermek a legnagyobb érték, a szülő életének legfőbb értelme. Környezetünk is egyre „gyermekbarátabb”, ezért helytelenül sokszor kevesebb alkalmazkodást követelünk meg gyermekeinktől, kevesebbszer korlátozzuk őket. A modern demokratikus társadalmakból a tekintélyelv kiveszőben van, egyre nagyobb fenntartással viseltetünk mindenfajta autoritással szemben. Szülőként mi magunk sem szívesen hozunk szigorú szabályokat, kellemetlenül érezzük magunkat a korlátozó, utasításokat adó erős ember szerepében. Ahelyett, hogy a rendetlenkedő gyerek büntetést kapna, a problémát megvitatni, a gyereket inkább meggyőzni szeretnénk. A konfliktushelyzetek megbeszélése természetesen fontos, de ne higgyük, hogy a nevelés mindig jó hangulatú, baráti beszélgetés lehet! Sajnos előfordulhat, hogy az akaratunkat akkor is keresztül kell vinnünk, ha ez a gyereknek nem tetszik, és emiatt mérges ránk. Azok a szülők, akik bizonytalanok magukban, és gyermeküktől várnak elismerést, érzelmi megerősítést a tekintetben, hogy elég jófejek és szeretni valóak, nehezen viselik az ilyen helyzeteket.

Nagyon elterjedt manapság az a felfogás, hogy a szülő-gyerek viszonynak valamiféle barátságnak kell lennie. A szülői szerep és a baráti viszony ilyenfajta összemosódása azonban mind a szülőt, mind a gyereket összezavarja, már egyik sem tudja, hogy pontosan hogyan is kellene viselkednie. Ne higgyük, hogy az olykor-olykor szigorú szülő, aki nem szégyell jutalmazni és büntetni, már nem is lehet jóban a gyerekével! Az érzelmi melegségnek, őszinteségnek és kölcsönös bizalomnak nem feltétele az egyenlőség.

Az elkényeztetett gyerekek esetében legtöbbször a szülők túlságosan engedékeny viselkedése okozza a legfőbb problémát. A szülők nem írnak elő szabályokat és boldogan teljesítik gyermekük összes kívánságát. Pszichológusok szerint a legfőbb ok, amiért a gyerek környezete (szülők, rokonok, de akár a barátok is) engedékeny, hogy nincs egy racionális, tiszta képük a gyermek valódi igényeiről. A szülők viselkedésükkel folyamatosan azon munkálkodnak, nehogy megbántsák gyermeküket. Például hajlandók bármit megtenni, hogy ne hallják sírni gyermeküket, azonban hosszú távon ez csak még több könnycsepphez vezet majd. A gyerekek, ha azt tapasztalják, hogy a sírás által elérik, amit akarnak, újból erre a módszerhez fognak folyamodni. Abbéli igyekezetünk során, hogy gyermekeinket megkíméljük a csalódástól, megfeledkezünk arról, hogy felnőttkori boldogulásuk nagymértékben függ attól, hogy milyen képességeik fejlődnek ki neveltetésük során, attól, hogy mi milyen eszközökkel vértezzük fel őket. Se sikeres, se igazán boldog nem lehet az, aki érzelmileg éretlen marad: nem tud kompromisszumot kötni, sohasem elégszik meg azzal, amije van, nem tud várni arra, amire vágyik, vagy nem tanul a hibáiból, mert sohasem kell szembenéznie tettei következményeivel.

A szülő-gyermek kapcsolat nem mindig zökkenőmentes, ennek ellenére továbbra is a következetes nevelés és példamutató viselkedés a leghatásosabb fegyver a szülők kezében.

A gyermekeknek szükségük van a szülői felügyeletre és irányításra, hiszen ez segíti őket saját személyiségük fejlődésében és egy racionális világkép kialakulásában.

Meg kell tanulniuk, hogy vannak helyzetek, amikor egyszerűen csak el kell fogadniuk és tiszteletben kell tartaniuk a szülők döntéseit - visszafeleselés nélkül. Persze számos olyan helyzet van, amikor a gyermek önmaga dönthet - hagyd, hogy ő válassza ki a ruháját vagy a meséskönyveit.

3. Az elkényeztetés következményei

Az elkényeztetésnek számos közvetlen és közvetett veszélye van. Társaik hamar felismerik és általában ki is közösítik maguk közül a nyafogós, hisztis, elkényeztetett gyerekeket. Ha befogadó társaságra lel, akkor pedig olyan viselkedésmintát mutat, amely negatív hatással lehet az egész közösségre. Az elkényeztetett gyerekek már az óvodában, iskolában megrökönyödéssel tapasztalják, hogy a világ nem körülöttük forog: az óvó néni ugyanannyi időt tölt velük is, mint mással, nem mindennap főzik a kedvenc ebédjüket, és nem ülhetnek egész nap a hintán, mert más is szeretne hintázni. Ha a gyerekközösség nem tudja jó irányba befolyásolni az elkényeztetett gyerek fejlődését, (pl. mert kiveszik az óvodából és inkább a nagymama vigyáz rá otthon, vagy az anya naponta bejár az iskolába jó jegyekért lobbizni), akkor a kamaszkorra már jellemző személyiségvonások alakulhatnak ki: önzőség, hiúság, sértődékenység, hirtelen dührohamok, túlzott versengési vágy, vagy épp ellenkezőleg, a teljesítmény motiváció teljes hiánya. Mivel nem alakult ki náluk az önkorlátozás képessége, könnyebben válnak a drog, az alkohol vagy szerencsejátékok, számítógépes játékok rabjává.

Hosszú távon gyakori probléma, hogy az elkényeztetett gyerekek képtelenek lesznek megbirkózni az élet által hozott stresszhelyzetekkel és sok esetben kudarcot vallanak felnőttként is. Az elkényeztetett gyerek tehát valójában nem többet, hanem kevesebbet kap szüleitől. Miközben környezete igyekszik minden csalódástól és veszteségtől megkímélni őt, közben megfosztja attól az élménytől, hogy saját alkalmazkodó képességéről és lelki erejéről tapasztalatot szerezzen. Nem jön rá, hogy a világban lévő korlátok biztonságot is nyújthatnak, nemcsak legyőzendő akadályt lehet látni bennük. Ha az akadályokat mégis le akarjuk győzni, ezt legtöbbször bizony egyedül kell megtennünk, mert felnőtt korunkban sem áll majd mögöttünk anyu és apu, hogy szorult helyzetünkből kisegítsen. Az élet, mint tudjuk, nem habos torta, felesleges tehát gyermekeinkben ezt az illúziót kialakítani, mert csak csalódás éri őket később.

4. Mit tegyünk egy elkényeztetett gyerekkel?

Az elkényeztetett gyermekek legtöbbször sírással próbálják elérni, hogy megkapják, amit akarnak.

• Ne büntessük ezért a viselkedésért, de ne is fogadjuk el a szeszélyeit. Hamar megtanulják, hogy nem minden esetben fognak mindent megkapni ezzel a módszerrel.
• Biztosítsuk szeretetünkről! Ugyanakkor állítsunk fel számára világos és egyértelmű korlátokat, szabályokat!(ne túl sokat) A meleg korlátozó szülői magatartás jót tesz nekik. A szabályok biztonságot adnak számukra.
• Legyünk következetesek!
• Dicsérjük meg őket valahányszor az általunk elvárt módon viselkedtek! Ez önbizalmat ad nekik, és a későbbiekben szívesebben együttműködnek velünk.
   Összeállította: 
  Kertész Marika, mentálhigiénés szakember
  
  

  Lehet ez is érdekel még: Hisztis gyerek kezelése
  
  

  Szeretnéd megérteni a gyermeket?

  Szeretnéd, ha megértene valaki? 

  Vegyél részt a Szülők iskoláján! Bővebb információkért katt ide!