Hétköznapi sztárok: a gitáros boszorka és az édesanya.

Család, két kisgyerek, egy teljes munkaidős állás, az Életfa Családsegítő Egyesület alelnöke, az Életfa kismamaklubjának vezetője, az egyesületen belül a Centrum projekt munkatársa. Ő Szabó Kinga [Fotók: Patrubány Csilla (bal), Kalló Angéla (jobb)]

Áruld el, mikor főzöl, mikor takarítasz?

Hétvégén, amikor nincs egyesületi munka, vagy egyéb, este, hajnalban, napközben egy-egy lopott félórácskában... Nagyon sokat segít a párom(főz, például), édesanyám (ő takarít), anyósom (ő leginkább a gyermekekre vigyáz). Nagyon hálás vagyok nekik ezekért.

Mai világunkban, ahol egyre kevésbé érték a család, fontos a pozitív példa. Hogyan kerültél kapcsolatba az Egyesülettel?

Amikor a fiam egyéves volt, elkezdtem járni vele a Kolozsváron már évek óta működő, Herédi Zsolt vezette kismamaklubba. 

Aztán egy másik kismamaklubhoz is csatlakoztunk. Idővel a szervezésbe is kezdtem besegíteni, egy-egy foglalkozás levezénylését is elvállaltam. (Fotó: Dezső Enikő)

Mire 2004-ben, mikor többen egy kismamaklubokat összefogó egyesület megalapítását kezdték fontolgatni, én is jelen voltam klubtevékenység-szervezői minőségemben, így alakult hát, hogy 2005-ben az Életfa Családsegítő Egyesület egyik alapító tagja lettem.

Miért gondolod, hogy a mostani anyukáknak szükségük van az Egyesület segítségére? Mi az, ami motivál téged, hogy saját szabadidődből, a család közös szabadidejéből, sokszor anyagi ráfordítással is, tovább végezd ezt a fajta munkádat?

Nagyon sok hasznosságát és fontosságát tudnám felsorolni az egyesület munkájának. Talán a legfontosabb, hogy összetartó erőként működik a kolozsvári magyarság életében, legalábbis én így gondolom. Azon vagyunk, hogy erőnkön belül (és néha kívül is) minden téren támogassuk a hozzánk tartozó családokat, és, persze, minden családot, aki hozzánk fordul.

Hogy engem személyesen mi motivál... Hát az érzés, hogy tettem valamit annak érdekében, hogy felhívjam a figyelmet: jó dolog családban élni, anyának lenni, szülőnek, nagyszülőnek lenni...

Miben látod a mostani kismamák, családosok nehézségeit?

A legnehezebb talán az, hogy nincs mellettük a nagycsalád, távol élnek a nagyszülők, nincs kitől megtanulni, átörökölni azt a tudást, ami olyan természetesen átadódott régen... Nincs kire számítani, ha baj van, ha el kell menni munkába... Ja, és az is nagy baj, szerintem, hogy olyan a társadalom, hogy el kell menni dolgozni az anyának a kicsi gyermeke mellől.

Hogyan próbál (ha próbál) az Egyesület ezeknek elémenni?

Az Életfa ágazik, bogazik, levelezik, virágozik, és gyümölcsözik, hála Istennek.

5. születésnapját ünneplő "életfás" sereg 2010-ben (Fotó: Kalló Angéla)

Minden ága-boga más-más területen próbál a kolozsvári (és nem csak) családokon segíteni. Azt hiszem, ami közös minden programunkban, klubunk tevékenységében, az az, hogy tanácsot, útmutatást próbálunk nyújtani, igyekszünk kitölteni a kisebb-nagyobb űröket, legyenek azok lelki, fizikai vagy szociális természetűek.

„Civil” életedben tanítónő vagy, nagyon sok megmozduláson gitárral a kezedben látni téged. Gondolom, fontos számodra a zene. Családotokban miként folyik a gyermekeid zenei nevelése? Van-e közös zenélésetek, éneklésetek, zenehallgatásotok?

Nagyon szeretek énekelni. Rajongok a népzenéért, néptáncért. Életem nagy vesztesége, hogy a néptánc kimaradt belőle. Valahogy úgy alakult. Igyekszem pótolni azért valamenyire: a gyermekekkel rendszeresen eljárunk néptánc-táborba. Szeretném előttük megnyitni ezt az utat, és, ha akarják, támogatni fogom őket abban, hogy életük része lehessen ez a csoda.

Áron fiam az iskolában is részt vesz a néptánc órákon, és örömel nyugtázom, hogy van némi hajlandóság benne a tánc iránt. Mindkét gyermekemnek jó hangja, jó érzéke van a zene iránt. Áron a kolozsvári zenelíceumba jár, hegedülni tanul jelenleg, Virágot is feltétlenül oda iratjuk majd. Nem ragaszkodunk ahhoz, hogy zenészek legyenek, de mindenképpen fontos számunkra, hogy a zene közelében nőjenek fel.

Sajnos, otthon kevés idő jut az együtt éneklésre, pedig a párom is gitározik, szinti is akad... Karácsony előtt mindig nagy elhatározással nekifogunk egy karácsonyi éneket közösen kidolgozni, úgy, hogy mind a négyen valamilyen hangszeren kísérjük, hogy együtt énekelhessük el Szentestén. Egyszer sikerült...

A gyermekekkel egyébként állandóan énekelünk, egy-egy szó, mozdulat, fordulat kiválthatja, sohasem érdekelt, hogy esetleg az utcán furcsán néztek rám, mert éppen a Bújj,bújj, zöld ág kezdetű örökzölddel bújtunk át a fűzfa lehajló ágai alatt... Virág még nem beszélt, de már énekelte a Hinta-palintát, tökéletes dallammal, ritmussal.

Őszi tevékenység a klubban (Fotó: Müller Katalin)

Gyermekeid életét mennyire befolyásolja egyesületbeli működésed? Mennyit tudsz velük lenni, mire fekteted a hangsúlyt a velük töltött időben?

Na ez az, ami viszont fáj. Keveset vagyok velük együtt. Ezt úgy próbálom ellensúlyozni, hogy amikor velük vagyok, akkor tényleg velük vagyok. A mosogatás várhat...(hátha elmosogat valaki más, hi-hi..) (most mindenki gondolhatja, hogy jo lusta vagyok, pedig nem! ...szerény viszont igen...) Félretéve a tréfát: sajnos, nem mindig, azaz szinte soha nem sikerül velük annyi időt tölteni, amennyit szeretnék. El is határoztam, és remélem, sikerül is betartanom, hogy a következő tanévben nem vállalok tanítói munkát, fájó szívvel bár, mert tanítani is szeretek, de tényleg túl sok a két munkahely.

Mit tartasz fontosnak a gyermeknevelésben? Milyen értékek szerint neveled/nevelitek a gyerekeid, milyen értékeket szeretnél átadni nekik?

A legfontosabb a szeretet. A gyermek érezze azt, hogy feltétel nélül szereted. Ez nem azt jelenti, hogy mindent szabad, és nincsenek határok. Határok, szabályok vannak, ismerni kell azokat, és be kell tartani. A gyermeknek tudnia, kell, hogy akkor is szereti őt a szülő, ha éppen haragszik rá. Azt hiszem, röviden ez a lényeg.

Hogy mit szeretnénk átadni nekik? Azt, hogy minden körülmények között embernek kell tudni lenni és maradni.

Mi a kedvenc szabadidős tevékenységetek? Hogyan lehet jó, mindenkinek megfelelő és tetsző programot kitalálni? Van-e olyan benti vagy/és kinti játékotok, amit „nehéz” időben (rosszkedv, fáradtság, betegség) elő lehet venni és biztos beválik?

Szívesen ruccanunk ki falura, olyan jól esik a csend, és az, hogy nem cseng a telefon... Nem akarunk semmi extrát, csak csendben együtt lenni, egy asztalhoz együtt leülni, és közösen elfogyasztani az ételt. Persze, ha tehetjük, elmegyünk együtt színházba, bábszínházba, kirándulásra, születésnapokra...

Együtt a család (Fotó: Deme Ilona)

Végül is mindegy, hogy hova megyünk, az sem baj, ha otthon vagyunk együtt, és sikerül egy kis időre kizárni a világ zaját.

Az olvasás nálunk mindig beválik. Szeretünk társasjátékozni is, kézimunkázni, barkácsolni. Virág nagy kedvvel rajzol.

Honnan veszed az erőt a családi fészek ápolására, a meleg fenntartására? Mivel, miből, hogyan töltődsz fel?

A kulcsszó az együttlét. Ha együtt van a szűkebb vagy tágabb család, az mindig feltölt, új erőt ad. Nagyon szeretek a baratnőimmel is találkozni, összeülünk időnként, ,,csajbulit'' szervezünk. Jól esik ilyenkor kiengedni a fáradt gőzt... és olyan jó érzés utána hazamenni a családhoz, fülig érő szájjal, hiszen mindenki vidám, ha anya vidám, hát nem?