A Londoni Olimpia és családunk

Olimpiai zászló [forrás: www.lajkmagazin.hu]

Avagy mire nevel bennünket az Olimpia?

Mióta elkezdődtek az olimpiai játékok egyre többet tévézünk. Így: tévézünk. Erre a röpke időre érvényét vesztette a "nem tévézünk (sokat)!" aranyszabály/om. Mondjuk, elég nehéz is lenne kitessékelni a csöppségeket a tévé elől, miközben anya fél teste kifacsarodott pózba tekeredik, csakhogy elcsípjen még egy csöpp közvetítést az épp aktuális versenyszámból.
S mivel figyelem magunkat (elvégre tudatosan szeretnék élni, vagy mifene) elemeztem egy cseppet az Olimpia családunkra kifejtett hatását.
Ezek szerint az Olimpia Játékok nézésével el lehet érni, hogy:

A keksz, ami fölényesen üti a bolti keksz ízét

Incsi-fincsi zabpelyhes keksz.

Nyáron sokat utazunk. Ez így általánosságban véve is igaz, de úgy is, hogy eddig nagyon sokat utaztunk. Ezekre az alkalmakra kerestem valami fincsi, strapabíró ennivalót. [A strapabírót így értsd: gyorsan elkészíthető, sokáig eláll, nem sokat morzsál és könnyen lehet enni, akár útközben is.]
Addig-addig keresgéltem, míg szembejött velem a zabpelyhes keksz receptje. Persze, az amerikai zabpelyhes keksz receptje. Szerelem volt első látásra.

Kérsz egy szeletet? Törpmanó kétéves lett!

Szülinapi torta

Bevallom, jól eltűntem.
Mielőtt még azt hinnétek, hogy végleg leléptem volna a színpadról, gyorsan írok, hogy megnyugtassalak. Nem, nem tűntem el végleg.
Úgy látszik, a vakáció beállt a blogírásba is, habár nem volt tervezett. Ám, azt is be kell vallanom, hogy mindez idő alatt nagyon sok érdekes (hasznos és haszontalan, kinek-kinek megítélése szerint) dologgal foglalkoztam, amelyek nagyon jót tettek a családunknak.
Kitört a vakáció, na! :)

Ám nem is emiatt írok, hogy erről beszámoljak, hanem inkább arról, hogy:

Játszótéri agresszívitás

"Ha nem hajlandó a csoport szabályait betartani, kiközösítik."

Amióta anya vagyok a legtöbb frusztrációm a tehetetlenségből származik. Nagyon nehéz elfogadni és lenyelni bizonyos dolgokat, és azt is nehéz elfogadni, hogy ez már az ő életük. Ha mi folyton beleavatkozunk az ő közösségi életükbe, akkor bennük azt erősítjük meg, hogy ők képtelenek ezt önerőből megoldani.

Ha délután van, akkor rajzolás!

"Pincérkedtem": a nagy maszkura mondta s aláírta, anya rajzolta...

Már vagy két hete űzzük ezt a foglalkozást. S főleg szerdánként, mert akkor angolozunk is.
Kiosztom a lapokat, rajzolok rájuk valamit, amit aztán a gyerek ki kell egészítsen. Csak a legutóbbi termést sikerült megörökítenem, a többieket az alkotás hevében (és az utómunkálatokban, értsd: rendrakás) eltüntettük...

Mire jó?

Nekem így sikerült! Kórház másképp (III.)

VI. nap: Helyzetjelentés

Ma voltunk kivizsgáláson és öt nap után felfüggesztették az injekciós kezelést. Már „csak” sima antibiotikumos kezelést kapnak. Szerdán megyünk vissza felülvizsgálatra, hogy nehogy visszaessenek. A kezelések simán mentek, a gyerekek egy nap alatt megszokták az új rutint. Kelés, öltözés, rakéta a fenékbe, reggeli, utazás, pillangóetetés, aerosol (na ezt nem szerették túlzottan, mert első nap láttak egy kislányt aki önmagából kikelve ordított a kezelés alatt, és ők is azt hitték, hogy az valami borzalmas dolog. De azért állták a sarat, csak a lelkesedés hiányzott), hazafele elalvás, ébredés után ebéd, gyógyszer és rakéta, egy kis közös játék, rajzfilm, esti tisztálkodás, vacsora, rakéta, utazás, kezelés és ők az autóban el is aludtak.

Szóval ezt is meg lehet szokni.

Nekem így sikerült! Kórház másképp II.

II. nap A gyerek jobban tudja

A tegnap bementünk pillangókat etetni, de a fiam elaludt az autóban. A nővér mondta nem szükséges felébreszteni. 

Beadták a gyulladásgátlót és amikor elkezdték az antibiotikumot adni, felébredt a fiam, elhúzta a kezét és mondani kezdett valamit.

Azt mondta, hogy nem tudja forgatni a nyakát és a nyelvét. A nővér elengedte a gyerek kezét, mondta megvárjuk, míg felébred és akkor folytatjuk. Beszéljünk hozzá.