Kibeszélnéd magadból a bajaid? Itt a lehetőség: erdélyi kismama-klubok ismertetői (III.)

A Székelykeresztúri Kismamaklub a Gondviselés Segélyszervezet szervezésében van

Programjuk már második éve nagy sikernek örvend és 2010-ben teljesen új tagsággal indult útnak. A célcsoportot várandós, valamint 3 év alatti kisgyereket nevelő édesanyák és gyerekeik képezik. Tavaly a klub tagsága elérte a 40-et, 2010 decemberére pedig már 30 új tagja lett. Az átlagos részvételi szám egy alkalomkor 8-16 között ingadozik.

Reklám és gyereknevelés

Olvasom a Transindexen a marketing gyerekekre gyakorolt hatását. S utána a kommenteket. Elborzadok. Mert tényleg  így van. Hajtanak a gyerekre, hogy minél több profitot termeljenek a cégek.
Igazából nem is önmaga a reklám ellen vagyok, hiszen ha nincs reklám, nem értesülünk arról, hogy valami megjelent, illetve fog történni egy adott helyen meghatározott időben. Ami nagyon visszatetsző számomra az az erőszakos, rámenős, agybutító reklámkampány. És nem, sajnos (vagy hála Istennek?) nem lehet bezárni a gyereket a család hermenetikusan záródó közösségébe.

Nevelem magam is

Mostanában csak úgy érnek a pozítiv visszajelzések. Jól van, na, azért annyira nem "csak úgy". Nyitottnak is kell lenni, hogy észrevegyem őket, de igyekszem. Talán többször kéne szembenéznem önmagammal, s kicsit hátrébb szorítanom az elégedetlenkedést, a zsörtölődést, a "semmi se jó"-alapon történő világrengető fájdalmat. Talán inkább azt kellene nézni, hogy az adott helyzetből milyen pozítivumot, vagy ha nem lehetséges, akkor milyen legkisebb rosszat lehetne kihozni.

Nyelvtanulunk

A szerelem nagy dolgokra serkent, és megakadályoz abban, hogy véghezvigyük őket. Ezt nem én találtam ki, hanem valamelyik ügyes-okos író, én csak most felhasználom, de nagy igazság!
Valahogy így vagyok én is mostanában a blogírással: annyi ötlet kavarog a fejemben, hogy nem tudom melyikkel is kezdjem... :)

Kezdjem azzal, hogy végre nekiálltam románul és angolul tanítani a kicsiket! Igaz, még nem rendszeresen, de már vannak sikerélményeim.

Házi leltár és az újrahasznosítás

Eltelt a tavalyi év, minden cég leltárt készít. Egyrészt mert kötelező, másrészt mert nem árt tudni hogyan is állnak.
Gondoltam, pakolok egyet én is a házban, nem árt tudni, hogyan állok pl. az élelemmel. Listát írtam, hogy mi áll a kamrában, mi van a szekrényben s mit tartogat még a mélyhűtő.
Miért jó ez nekem? Épp úgy, mint a boltban, jó tudni, hogy minek járt le a szavatossági ideje, egyáltalán mi a kínálat otthon.

Te tudod, hogy mit akarsz?

Rég írtam már blogbejegyzést. Az oka ennek az volt, hogy figyeltem magam. Figyeltem magam, hogy vajon engem is elkap-e a nagy újévi fogadalomtétel hulláma vagy sem. Jelentem alássan: nem kapott el. Eddig se voltam valami nagy fogadkozó, talán túlzott óvatosságból, netán szimplán reális megfontolásból, de idén sem tettem semmilyen nagy ígéretet. Sem magamnak, sem másnak.

Az egész újév körüli hajcihő szerintem a következőkért jó:

Horváth István: Tornyot raktam

Künn a jégfogú tél-sárkány havat prüszkölt, zúzmarát szórt.
Bömbölve járt a bükkerdőn; a házak közt vadul táncolt.
Benn duruzsolt a kemence. Halk beszéd közt orsó pergett.
Apó a pucikpadon ült, száraz törökbúzát fejtett.
Mintha-mintha most is látnám széles vállát, kurta nyakát,
nagy, bozontos szemöldökét, éles szemét, kemény arcát.
Lelke, miként az őserdő, melyben nem járt ember lába,
csodálatos ősvilág volt, babonák, mesék világa.
A mező volt iskolája. A természet a mestere.