Nonó az anyaságról

László Noémi

László Noémi Kolozsváron él, magyar-angol szakot végzett, a Helikon irodalmi lap vers- és műfordítás rovatának szerkesztője, kreatív írást tanít a BBTE Kommunikáció szakán. Egyebek mellett két gyerekvers kötete jelent meg, Feketeleves és Labdarózsa címmel. A Napsugár és Szivárvány erdélyi magyar gyereklapok állandó szerzője. Második babáját várja.

Írtál-e verseket, amelyek szülői élményből születtek? Mennyiben különbözik a gyermeki tapasztalatból íródtaktól?
Ritkán történik meg, inkább gyerekkori emlékeim szoktam gyerekversekhez ihletként felhasználni. Ha szülői élményből születik a vers, akkor inkább leíró, elbeszélő, kívülről közelítő, passzív. Legalábbis az én esetemben.

Befolyásolod-e tudatosan gyermeked irodalmi nevelését? Melyek a leggyakrabban olvasott kedvenc könyvetek és miért?

Nem mondhatom, hogy tudatosan befolyásolnám. Mire az irodalmi neveléshez jutnánk, már mindketten túl fáradtak vagyunk. Sokáig nem is olvastam, csak énekeltem Teklának, és meseolvasás helyett beszélgettünk. Most, hogy hat éves is elmúlt, már kéri a felolvasást. A kedvenc könyvek időszakosan változnak. Kisvakond, Alíz Tükörországban és Kobak volt eddig a kedvenc, most a Zengő ábécé és a Mosó Masa mosodája, felváltva.

Mi a kedvenc játékotok? Mivel játszodtok szívesen?

Dominózni szeret, memóriajátékokat játszani, kirakós társasjátékkal bíbelődni. Nemrég fedeztük fel a Dixit nevű társasjátékot, azt is nagyon szereti. Legállandóbb foglalatossága eddig a rajzolás volt, ezt bárhol, bármilyen helyzetben képes űzni. Azon kívül dívik még a bicikli-, a rollerhajtás és a virág-, levél-, ágszedés; a kő, gesztenye, toboz, üvegszilánk, üvegkupak, és apró, felismerhetetlen rozsdás vastárgyak gyűjtése. Nagyritkán barkochbázni is szoktunk.

Egyéb kedvenc anya-lánya időtöltésetek?

Ruhatervezés és varrás, süteménykészítés, levesfőzés, fűszerkeverék-készítés, ruhateregetés, egymás heccelése, utánzása, csipkelődés.

Mi az, amire gyerekkorodban azt mondtad, “én biztos nem”, s most mégis?

Én biztosan nem leszek ideges – hát van, amikor majdnem felrobbanok, az tény. És néha sajnos kiabálok is. Bár állítólag jobb a dühünket levezetni, mint visszafojtani.

Mi az, amitől anyaként frászt kapsz?

A hiszti, a nyávogás, a figyelmetlenség és a hazugság.

Mi az, amit elnézel a gyerekednek?

A fentieken kívül bármi mást, illetve a fentiek közül is a figyelmetlenséget.

Legnehezebb dolog a gyereknevelésben...

Megtenni azt, amit gyerekünktől elvárunk, vagyis a példamutatás.

Egyedülálló anya. Mi a legjobb és a legrosszabb benne?

Nincs benne feltétlenül jó, bár igaz, hogy én választottam ezt a helyzetet. Inkább elviselhető, mint jó. Ami rossz, hogy sokszor fontos dolgokban egyedül kell döntenem vagy eljárnom és emiatt egyedül viselem a felelősséget, bár azért igyekszem lehetőségeink szerint Tekla apukáját bevonni. Illetve vannak dolgok, amiket kifejezetten az ő elképzelése szerint alakítunk. A legrosszabb, amikor Tekla este mondja, hogy hiányzik apa.

Legnagyobb félelmed gyerekneveléssel kapcsolatban?

Nincs, mitől félni. Meg kell tenni, amire képesek vagyunk. Nincs tökéletes szülő, sem tökéletes gyermek, sem tökéletes sors. Amitől félünk, az előbb-utóbb bekövetkezik.

Mire vágysz leginkább?

Hogy Teklának segíthessek, anélkül, hogy az életébe túlságosan beleavatkoznék, vagyis arra, hogy a gyerekem akarjon/merjen majd segítséget kérni tőlem, bármilyen életszakaszban. Hogy ne rekesszen ki teljesen saját világából.

Első babavárási periódus, második várandósság. Miben különböznek egymástól? Mennyire lettél tapasztalt anya az első gyermekeddel, menyire gondolod majd könnyebbnek a másodikkal való ismerkedést? Mi az, amit most jobban, ügyesebben, máshogy csinálsz majd?

Azt hiszem, a második gyereket kevésbé félti a szülő, az első segítségével megtanulja, hogy együttes erővel nagyon sok életveszélyesnek tűnő helyzet túlélhető. De nincs két egyforma baba, úgyhogy a másodikat is ugyanúgy "meg kell tanulni", mint az elsőt. Azt hiszem, komolyabban fogom venni az úgynevezett "napirend" betartását és jobban odafigyelek a baba étrendjére, mikor odakerülünk. A többi dolog eddig is zsigerből ment, most is abból megy majd, a dolgok zömét nem szoktam előre betervezni. Bízom abban, hogy menet közben kialakulnak.

Hogyan tudod összeegyeztetni az alkalmazotti létet a szabadúszó, valamint az ihletett munkával, illetve mikor jut idő gyerekezésre? Mennyire fog ez változni a kicsi születésével?

Mindig félig "alkalmazott" és legalább felerészben szabadúszó voltam, soha nem engedtem meg magamnak, hogy egyetlen lábon álljak. Igyekszem elkerülni az olyan helyzeteket, amikor egyetlen helyzettől függ a boldogulásom. Ehhez szoktam hozzá, soha nem képzeltem máshogy, mint heti kis adag kötött munkahely melletti heti nagy adag összevissza magánmunka. Ha csak tehetem, szeretem magam beosztani az időmet. Az ihlet, az más, azt nem lehet beütemezni - amikor jön, ha jön, utat kell engedni neki. Tekla érkezésével alaposan megváltozott az életvitelem, jó néhány tevékenységet ki kellett onnan vágni. Úgyhogy ez a vonatkozás már valamiképpen megoldódott. Nem tudom, mi változik még az újabb gyerekkel, egyelőre arra számítok, hogy most két-három évig inkább csak anyuka leszek, aztán a többit majd meglátjuk.

Kosztándi Tímea,

családi élményszerző