Palya Bea |
Régóta hallgatom Palya
Bea zenéjét. Nem, nem tudom kívülről a dalait (még), de hihetetlen jó
érzést képes elővarázsolni belőlem. Szülésre is zenéjével
felszerelkezve indultam el. Gyermekágyas periódusomban meg volt egy
különösen kedven dalom, amit orrvérzésig hallgattam.
Nagy örömömre sikerült
elmennem a kézdivásárhelyi koncertjére. Koncert után
kérdezgettem őt erről is, meg arról is.
Alább olvashatod miről
is.
A Hívlak téged kezdő
számodban énekled, hogy jöjjenek az ősök, segítsenek,
„kislányomnak más legyen”. Mit szeretnél, miben legyen más
neki?
Ez a legerősebb sor
számomra is. Az én örökségem egy ilyen fájdalmas örökség, de
nem hiszem, hogy fájdalmasabb, mint bárkié: nehéz asszonysorsok,
elgyengülő, korán meghaló férjek, sűrű titkok, sok veszekedés.
Én azt szeretném, hogy a Lilinek könnyebb legyen, ne kelljen neki
visszafolytania semmit. Hogy szabadon áramolhassanak az érzései és
hogy ne ezt a nehéz örökséget cipelje tovább, hogy meg kell
felelnie valaminek, amit én akarok tőle, vagy a tanárnője, vagy a
társadalom, ahogy A nő című dalban is emlegetem. Azt szeretném,
hogy neki könnyebb legyen.
Van konkrét női
ideálod, ami felé egyengeted az útját?
Nem várom el, hogy ő
valamilyen legyen. Én azt akarom, hogy olyan legyen, amilyennek ő
született: tisztának, szabadnak, szépnek, gyönyörűnek, érzéseit
szabadon kifejezőnek. És én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül
nőspecifikus. Ez emberspecifikus. Ha lesz fiam, annak is azt
kívánom. Nincs ilyen „női szerepeket vinni” vágyás tőle.
Egyelőre még csak másfél éves, még nem vagyok ott, hogy
kamaszodik. Még azért az anyaságnak sok-sok fázisa hátra van
számomra, de azt gondolom, hogyha ő szabad és belülről tud
cselekedni, hogyha azt a belső hangot, ami őt vezeti mindig hallja
egy-egy döntési helyzetben, vagy az egész útján, akkor nem lesz
nagy baja.
Anya dolga, apa dolga.
Milyen család vagytok?
Elég atipikus család
vagyunk. Az elején én többet dolgoztam s igazából a férjem
maradt otthon a gyerekkel. A mi szakmánkban nincs, hogy
otthonmarad,meg elmegy dolgozni, mert folyamatosan van. Abban az
időben a férjemnek „pihent” egy kicsit ez a munkába járó
szakasza (ami mára átalakult), úgyhogy ott egy picit volt a
női-férfi szerepekben egy csere. Már ha vannak ilyen valós
szerepek, vagy ezek csak ilyen ráagatott hagyományok, vagy
egyszerűen így volt sokáig s akkor azt gondoljuk, hogy a férfinak
kell dolgozni, a nő meg
maradjon otthon a pelenkát cserélje. Nálunk mindenki pelenkázik,
mindenki mosogat. Úgyhogy nincsenek ilyen típusú szerepek.
Azért azt elfogadjuk,
hogy ma már egy nő mindent tud, amit egy férfi, csak még pluszban
szülni is tud. És ez a gondolatom nem a férfiak ellen van, de ez
szerintem inkább talán a férfiaknak teszi ezt nehezebbé, hogy
merre meddig. Én ezt tapasztalom, hogy a nők könnyebben ki mondják
az érzéseiket és ettől szabadabbak és könnyebbek.
"Hívlak, hogy kislányomnak más legyen." |
Hogy tudod megoldani a
koncerteken való részvételt kicsi gyermek mellett? Ki vigyázz
rá?
Anyukám. Szupernagyi. Ő
vigyázz rá.
Milyen érzés ez
számodra?
Hát jó nagyon, igaz,
hogy nagyon hiányzik. Minden dombon azt látom, hogy hogy fogok itt
a Lilivel legurulni, virágos szoknyában...
De az anyukám, a
szupernagyi, az anyukám. Ő a nagymamája. Lili imád vele lenni.
Kölcsönös hipnózisban töltik ezt a néhány napot. Anyu ilyenkor
főz. Otthon van kert, kint vannak a szabadban. Nagyon jó. Nagyon
nagy biztonság nekem, hogy ők egymással így vannak.
Ez egy olyan helyzet, ami
így alakult, hogy szinte egyforma biztonságban van velem, a
férjemmel s az anyuval.
Sok helyen éltél. Sok
dallamot hoztál magaddal. Hoztál-e magaddal valamit ezekről a
helyekről, amit a gyermeknevelésben is fel tudsz használni?
Így tippekben nem. Én
úgy működöm, hogy begyűjtök egy csomó mindent, nem csak
dallamokat. De maga az utazás nálunk egy életforma. Az évet úgy
tagoljuk, hogy mindig elmegyünk és visszajövünk. Általában nagy
munkák előtt vagy után igyekszünk kiszállni és akkor Lili is
velünk van. Igazából, nem a dolgot hozom Lilihez haza, hanem a
Lilit viszem ki oda és együtt éljük meg az élményt. Például
kicsónakázunk a tengerre, és a Lili látott már bálnát, látott
delfint, látott végtelen óceánt.
A kreatívitás nálam úgy
működik, hogy ezek az elemek megtöltenek engem, felszívom ezeket,
s aztán egy új szintézist állítok elő belőle. Azt tudom
mondani, hogy bármi dal témává válhat.
[énekel egyet, ritmust
üti hozzá]
Hogyha tippet kell adni,
akkor minden anyukának azt mondom, hogy engedje szabadon a
gondolkodását. Tudom, hogy két főzés meg pelenkacsere me
mosogatás közt talán az agy kevésbé tud elszabadulni, de ha egy
picit átmegyünk gyerekbe, akkor jönnek a versikék. Vagy kezdjünk
el rímelni, vagy kezdjünk el csak dudorászni mosogatás közben, s
egyszer csak hallom azt, hogy átveszik és ők is dúdolják és ők
is mondják és ők is csinálják.
Mi az, amit fontosnak
tartasz a gyereknevelésben?
"hangunkat a dalnak adjuk, hajunkat a szélnek" |
Ne neveljem, hanem csak
mutassak neki olyan példát, pusztán azzal, hogy én a saját
teljességemet megpróbálom megélni. Mert úgyis 10%-a az amit
nevelhetek rajta, a többi meg amit sejtjeimen átérez, a
jelenlétemből levesz. Igyekszem magamat rendbetenni és azáltal
neki ezt adni. Persze vannak terelések, nem engedem, hogy menjen a
konnektorba, meg megmutatom a dolgok rendeltetési helyét, de
igyekszem nem megnyirbálni az ő eleven, még mindig jelenlévő
kreativitását.
Falra firkálhat?
Az a szakasz még nem jött
el. [kacag] A kezét szokta firkálni. És én rajzolok a kezére
virágot.
Kedvenc játékotok?
Bábozás. Térden
lovagoltatás. Dalcsinálás. Mondókázás. Gyömöszkölés.
Anyaként mire vágysz
leginkább?
Arra vágyom, hogy Lili
szabad legyen.
Ő is.
Kosztándi Tímea,
családi élményszerző
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése