Biciklizzünk, gyerekek!

Megjött a szép idő és muszáj kimenni a friss levegőre. Persze, hogy ilyenkor nem lehet nyugisan homokozni, mert hol vizes, hol sáros még a terep, és egyáltalán, ilyen jellegű tevékenység az év eme szakában nem ajánlatos. (Kivéve talán a déli féltekét???)
A múlt évben kaptunk egy ügyes kis biciklit. Már nagyon fentem a fogam rá, hogy akkor, milyen szépen ellesz együtt a család közös biciklizgetések alkalmával. Tudod, amolyan reklámbeli-életérzés-féle életérzés. :)  S akkor belémnyilaltak a régi emlékek, hogy miként is tanultunk meg mi biciklizni. Mi nagyon élveztük, de nem hiszem , hogy kedves nagyapámnak annyira élvezetes volt... Nemigen rajongtam a gondolatért, hogy fájós derekammal órák hosszat fussak kétrétgörnyedve a bicikliző csemetém háta mögött biciklijét tartva.
S akkor megszületett  zseniális tervem egyike.

Konyhai segítség (krumpli-, uborka-, stb, hámozása, pucolása)

Edények, reszelők, szűrők, s ezen belül tálikó, hámozó, kés, lapító, potyoló...Mennyi veszélyforrás egy felnőtt számára. Hát még egy gyerek számára!

Míg kicsi a gyerek, nyugodtan el van a lábadnál, a járókában, vagy a kendőben hátadra, hasadra kötve. De amint növöget, egyre inkább érdeklődik anya dolga iránt. Kész logisztikai erőbefektetés megoldani úgy a napi (vagy bármilyen) főzést, hogy se a gyerek ne sérüljön meg, s neked se kelljen bekötni valamelyik ujjad figyelmetlenségből kifolyólag, és mindeközben valamennyire haladni a tervezett ebéddel is. No, nem azért, mert annyira éhes lennél te, vagy akár a gyermek, de kell a meleg étel. Jelentkezzen, akinek nem probléma ez! :)

A jó hámozó és a tompa végű, alig éles kés. (Nem a legjobb minőségű kép, de legalább nem sokan fogják újrahasznosítani.:) )