 |
Fent: Mesterpéldányok száradás közben
Lent: Kismaszat remekműve |
Nem tudom, kinél hogy van, de nálunk a tányér s a csésze (vagy bögre, pohár, nevezd ahogy akarod, a lényeg az, hogy lehessen belőle enni-inni s törhető legyen) fogyóeszköz. Szó se róla, mind a két kölyöknek megvan a maga törhetetlen (éppen csak hajlítható, formázható, horpasztható) műanyag vagy alumínium tányérkája, pohárkája, de valahogy csak a kezükbe kerül egy nem a kezükbe való tárgy is (leveszik a pultról, hirtelenében egy törhetőbe adok inni, vagy arra rakom ki a tésztát (=sütit), mert az övéké a mosogatókagylóban van, s már nincs idő arra, hogy elmosogassam), és máris megtörténik a csoda! Elejtik, rosszul számítják ki a kezük és a pult közötti távolságot (ami egyébként normális dolog, mert még csak 3 illetve másfél évesek), lelökik az asztal széléről... S még annak örvendhetek, hogyha csak megcsorbultak.
